Beszélőke

Végre Lehelről is "feljegyeznivalóm" van, mert olyan cukikat bír mondani! Beindult a kis beszélőkéje, mindent mond, minden szót ismer, (ki tudja mióta, viszont mostmár mi is felismerjük többnyire, ha mond valamit...:) Ma reggelinél elég elesetten ült a kis beteg, és a székére esett egy morzsa, amit természetesen föl akart törölni.
"-Mamaaaa, papíjtöjlőőt kéééjek!
-Leó, odaadnád Lehelnek a papírtörlőt?
Leó odacsúsztatja az asztalon a gurigát, Lehel próbálja letépni, de nem sikerül neki, majd így szól:
-Mama, nem udom, mejt nem udom.
-Lehel, miért nem tudod?
-Nem udom, mejt kicsi vagyok én."
és ahogy mondja, minden egyes szó előtt tart egy kis hatásszünetet, mert úgy koncentrál, hogy egymás mellé biggyessze a szavakat. :)
Kedvencem pedig természetesen, amikor odaszalad, átkarolja két kezével a lábamat és azt mondja: "Nagyon szejetem Á Mámmá!", vagy mostanában, amikor széttárt karokkal forog a saját tengelye körül és azt kiabálja közben, hogy "Fojgóajtó vagyok!" :)))
...és bár a témához csak lazábban kapcsolódik, de azok a híres nevezetes pillák... :)