Lehellel a 32. héten

Gyakran vannak mostanság hullámvölgyeim, mikor azt sem tudom miért, de sírok, vagy félálomban türelmetlen és kifejezetten durva vagyok Leóval. Ezt követően legalább már tudom, miért sírok... Tény, hogy egyre fáradtabb vagyok és nem használt gondolom az sem, hogy a héten szinte minden éjszaka néhány órát "ébren", vagy legalábbis éber kómában töltöttem Leó mellett. Külön köszönet a ma éjszakáért Lacinak, aki átjött és a másfél órás sikertelen próbálkozásom után cirka háromnegyed óra után álombamesélte Leót. Jó lenne, ha mihamarabb véget érne már az overál-korszak, mondjuk holnaptól kisütne a nap és elég lenne csak kabát meg farmer. :) Mostanában érzem, hogy egyre inkább befelé figyelek, figyelnék. Olyan jó lenne kicsit kettesben lenni Lehellel. Valahol legbelül mégiscsak dolgozhatom, mert jönnek az álmok, készülök a kétgyerekes anyaszerepre. Nincs koncepcióm, és nem is fárasztom magam mindenféle terv készítésével, mit hogyan fogunk majd csinálni, mert tudom, teljesen felesleges. Elég, ha rugalmas tudok maradni, ha figyelek rájuk és majd elválik mi lesz a nyertes megoldás a konkrétumok szintjén. Aminél viszont szeretek elidőzni gondolatban, az Kicsi Lehel finom arcocskája, hangja, illata és az érzés, ami egy ilyen pici emberrel érkezik, a puhaság, finomság, törékenység, lelassulás, mintha megállna az idő és a külvilág is csak olyan furcsán tompán látszik innen bentről... :) Ezt már nagyon várom! :) Hjaj. :)))

Páty

Leó számára mostanra fogalom lett "Páty". Egyszerre jelenti az Unokatestvéreket, a rengeteg játékot, a kertet, a medencét, a gyerekzsivajt, a huncutságot, az izgalmat, a pörgést és persze a rengeteg együttes jó élményeket. Hétvégén is járhattunk ott, öröm volt látni újra együtt a négy kis zsiványt. Leó minden csibészséget utánoz, persze kicsit visszafogottabb vérmérséklete szerint egyelőre szelídebb kivitelben. :) Viszont Zénóval most nagyon egymásra találtak, a nap végén, mikor indulni akartunk, hirtelen sehol sem találtuk a két kis tekergőt. Meg is ijedtünk egy picit, majd Laci gyanút fogva a padlásról hozta le őket, ahol a legnagyobb összhangban kergetőztek... Leó elmondása szerint "Elől ment Teó(azaz Leó), utána Zénó, lekapcsoltam a lámpát, ahol már nem voltunk és fölkapcsoltam, ahová bementünk, aztán egyik ajtón be, a másikon ki szaladgáltunk." Tegnap reggel ébredés után pedig arr kért: "Mami, ha Lehel megszületik, vigyük el Őt is Pátyra, mert Ő még nem látta. Majd én tolom babakocsiban, Api és Mami meg jönnek utánunk." :)))

A Duna jegén

Csak ma jutott eszünkbe, hogy megnézzük a Dunát itt mifelénk... :) és amit láttunk, az csudaszép volt! Leó haza sem akart jönni. Láttunk jégen csúszkáló kacsákat, hattyúkat, jégtáblán utazó sirályokat és persze az elmaradhatatlan kavicsdobálást, most a jégcsapdobálás és jégtörés váltotta föl. Jaj de jó itt lakni! :)))

Rácsos ágy

Bár Lehel rácsos ágya még sehol (azaz Dunaalmáson várja kis gazdáját :) Leó ennek ellenére természetesen elkészítette magának a rácsos ágy-kuckó kombót ma este. :) Én meg pont azon gondolkodtam, túl a ki hol és kivel aludjon majd, vajon hogyan leszünk háromból négyen. Mert azt már el tudom képzelni egyre életszerűbben, hogy nekem hamarosan újra lesz egy picibabám, de azt még nem, hogyan leszek majd kétgyerekes anya, azt pedig végképp nem, hogyan lesz majd Leó nagytestvér. Olyan jó ez a 9 hónap, különösen így a vége felé, mert talán van és lesz elég időnk mindegyikőnknek, hogy felkészüljünk egy új családtag befogadására. Remélem megtalálja majd Leó is a helyét. Mert most nagyon dolgozik, azt látom. Egyelőre főleg azon, hogy ne változzon semmi, ennek érdekében hol visszafejlődik, hol elkápráztat új dolgaival, de egyre jobban ragaszkodik hozzám és ennek hangot is ad. "Én mindig Mamival akarok lenni!" "Én mindig Mamival akarok aludni, nekem szükségem van Mamira, ha valami bajom esik, Ő megvigasztal." Én magam pedig nem tudom még, hogyan lehet két "kint lévő gyereket" egyszerre szeretni. Amíg Lehel idebenn van, nem túl nehéz a dolgom, sőt, úgy érzem, Lehel érkezésével több szeretet van bennem mindkettőjük iránt... Igen ám, de nem lehetek egyszerre két helyen és tudom, ha Lehel is idekinn lesz, nem leszek, vagy csak kevésszer leszek kizárólagosan egyiküké, másikuké. De nem akarok ezen túl sokat sopánkodni, mert ilyenkor mindig eszembe jutnak azok a boldog és mosolygós ikerpárok, akiket van szerencsém ismerni... :) No és ne is szaladjunk így előre, ezek még azok a felkészülős, várakozós, tervezgetős hetek... :)

Kívánság

Leót jelenleg ketten altatjuk, Laci kezdi egy mesével, aztán kettesben maradunk és én folytatom mesével, beszélgetéssel, cicivel, összebújással végkimerülésig. :) Tegnap Laci a házak fölállványozásáról és restaurálásáról mesélt valamit. Mikor kiment, Leó elkezdte elmesélni nekem a hallottakat, közben kis kezével mutogatva az állványozást, ám az első szintnél megakadt és hozzátette: "Mami, nem tudom tovább mutatni, mert nincs több kezem." "Azt akarom, nőjön még kezem innen is, meg innen is, akkor meg tudom mutatni az összes pallót, meg meg tudom fogni az összes játékomat és egyszerre tudom fogni Mami, Api és Pingu kezét is!"

A boldogság kék madara (Apa írása)

Leó megtalálta a Katitól és Tamástól nagyon régen ajándékba kapott szimbólumot.
Majd odahozta kitörve a kalitka rácsait:
- Kiszabadítottam a Kismadarat.

Túl a harmincon... :)

Lehel ma épp 31 hetes. A hasam mérete az utóbbi napokban még számomra is látványosan nőtt. Sajnos ez a fránya fertőzés még mindig nem múlt el megnyugtatóan, vagyis nem merem kijelenteni, hogy minden ok. Ráadásul a dokim most ment két hét szabadságra, így várok most egy kicsit és ha nem nyugszom meg, keresek valaki mást. Olyan jó lenne, ha nem kellene a koraszülés rémképével ébrednem... Bár többnyire úgy érzem minden rendben lesz, de most már jó volna, ha egy szakavatott személy is kijelentené ezt. Lehel viszont szépen gyarapszik, erősödik. :)Érzésem szerint az UH óta is lenn maradt a fejecskéje, többnyire pedig a jobb oldalamat támasztja, csak néha alvás közben fordul át balra... :) Kezecskéi általában lent mozognak, de néha a bordáim közt is érzem... :) Térdét, talpát pedig sokszor tapintom.. :))) Általában későn este, mikor Leó már alszik, akkor a legaktívabb, van, hogy nem tudok aludni sem tőle, annyira mocorog, helyezkedik, vagy épp úszóedzést tart odabenn... :) Hjaj fiúk, mi lesz velem, ha majd felváltva ébresztetek éjjel... :))) Bár Leó mostanában igen kegyes hozzám és leszámítva az egy-két "Hadd fogjalak meg Mami!" éjszakai hozzámbújást, nem ébred föl, csak 6körül reggel, akkor is elég, ha megsimogatom, vagy kihúzom neki az éjjeli fényt, és alszunk 8-ig... Próbálok minél többet aludni, ha lehet, egy kicsit nap közben is, mert az éjszaka mostanában még így is kevésnek bizonyul. Sokat ábrándozok mostanság arról is, hogy milyen érzés lesz majd Lehelt a kezemben tartani, egyre többet pakolgatom ide-oda a kisruhákat (mert mosni-vasalni még nem kezdtem, az még kicsit korai lenne). Na és a héten megkezdjük az előkészületeket a hálószobacseréhez, ugyanis a felnőtt és gyerekháló helyetcserél hamarosan. :) Készülődünk és ez olyan jó... :)

Hóhányó

Leó tagadhatatlanul tavaszi gyerek, mikor bejövünk kintről, a következő mondat mindig elhangzik: "Hú, majdnem megfagytam!" :) Mióta leesett a hó és végre téli kedvenc tevékenységére, a hólapátolásra is van lehetőség, az előzőhöz rendszerint ezt is hozzáteszi: "Húha, nagyon elfáradtam, most egy kicsit lefekszem." :)))

Api hazajött...

...Leó pedig rögtön kipróbálta a deszkát. :)

Megmászta

Leó ma végre fölmászhatott a játszótér közepén álló óriáscsúszdára. Már nagyon régen szerette volna, de mivel én egyre kevésbé férek be, illetve föl, egyedül pedig nem mertem engedni, mivel számos megmentésre szoruló Leókorú gyereket láttam már a tetején megijedve sipítani, így nem engedtem. Most viszont itt volt Nagyapa, mint vésztartalék. :) Még overálban is ügyesen mászott, folyamatosan büszkén kommentálva saját magát ("most megfoghatom például itt és itt"). Hipp-hopp fönn is volt, majd fönn felegyenesedett, szétnézett és hangos oroszlánüvöltést hallatott a boldogságtól és a gyönyörűségtől... Aztán persze csúszott és addig ismételte ezt a kört, amíg el nem indultunk haza... :) Néhány mobilkép a nagy eseményről. :)