Mint a nagyok

Régen írtam már az evésről, pedig gyakran kérdezik. :)
Felhagytam ama törekvésemmel, hogy "kiváltsak" egy szoptatást és azzal is, hogy az előírt mennyiségekben gondolkodjam. Ezzel együtt abbahagytam a pürék készítését, a külön főzőcskét, a grammokban való porciózást. Mert nem ment, Leó 30-40 g-mot evett, aztán ha a fejem tetejére álltam, akkor sem volt hajlandó többre. Nem erőltettem, csak másnap újrapróbáltam. Ennek vége. :) Az új koncepció: minden alkalommal, amikor mi eszünk, Ő is odaül az asztalhoz és azt kapja, amit mi/én. Mivel én sem ehetek glutént és most miatta tehéntej-fehérjét sem, így kevés kivételtől eltekintve bármit megehet, ami az asztalra kerül. Mindhárman élvezzük az evést, Ő boldog, hogy kóstolgathat, mi meg élvezzük a családi "feelinget". Fogalmam sincs mennyit eszik, csak adom neki, amíg tátja a száját. Amikor nem kér többet, azt elég egyértelműen jelzi, eltolja a kezemet, vagy elfordítja a fejét. Ebben elég következetes, mert kicsivel később sem fogadja szívesebben a falatot. :) Egyéb tekintetben pedig cicizik kb 5-ször naponta, meg éjszaka jópárszor. Nem bánom, szeretem. :)

Talpra magyar! :)

Leó személyisége fejlődőben... :) Ezt bizonyítja az is, hogy az eddigi csöndes csemete, néhány nap leforgása alatt határozott, saját erős akarattal és elképzeléssel bíró, dobhártyaszaggató hangerőre is képes emberke lett. :) Tegnap este fürdés után pedig szerintem már módosult tudatállapotban, ismertette világnézetét a ház összes lakójával nem épp piano-üzemmódban. :)

Egy húron pendülők...

Egy hete már, hogy Virág és Leó újra láthatták egymást, mi felnőttek pedig újra élvezhettük a társaságukat és persze ettünk-ittunk, jól mulattunk mindeközben. :) A gyerekek között nem egészen két hónap a korkülönbség, méretre egyformák, de Virág minden találkozáskor előrukkol valami újdonsággal Leó számára. Most például megmutatta, hogyan tipeg egy már egyéves nagylány! :) Annyira jó őket együtt látni!

Na azért! :)

Ez a videó pedig vacsi után készült, mikoris mindkét szülő teljes bevetéssel Leóra összpontosított. :) Eredményesen. :) De azért elképesztő, hogy este nyolckor még kacagásra bírható ez a pici ember úgy, hogy ma újra semmit sem aludt napközben...

Ti meg csak esztek?!

Ez a kis videó rejtett kamerával készült, vacsora közben. Előzményként annyi megemlítendő, hogy mielőtt Mami elkezdte kanalazni a levesét, előbb megetette Leó fiát. És persze megjegyzem, hogy a lejátszás előtt, aki teheti csavarja minimumra a mikrofonját! :)

Ajándék lónak

Ma hozzánkköltözött egy hintaló! :) Eredetileg még Karácsonyra kaptuk a "Turul"-nagyszülőktől :) (Ildi, Laci, ugye nem baj, ha az egyszerűség kedvéért így nevezlek Benneteket?!), de sajnos amit kinéztek Leónak, nem volt megrendelhető. Ma viszont vendégségben jártunk Virágéknál (erről külön poszt szól majd, mert olyan nagyon jó volt! :) és ott Leót rápattintottuk a kék lovacskára. Rövid időn belül rájött a mozdulatra és egészen belefeledkezett a hintázásba, mert elszántan brümmögött is hozzá... :) Persze az is lehet, hogy mindeközben nyitott szemmel aludt, mert ma sajnos a nappali alvást teljes mértékben mellőzte a fiú. A paci viszont olyan nagyon tetszett neki, hogy hazahoztuk. :) Megjegyzem Virág is tetszett neki, csak Őt nem adták. Még... :) (A pacit egyébként meg elcseréltük, mert Ők pirosat akarnak, nekünk meg a kék tökéletes...)

Baba-Mama

Délutáni "tejcsatlakozáskor" egy hajtincsem véletlenül Leó hajára hullott és amit láttam, attól mosolyoghatnékom támadt... A szín alapján ugyanis nem lehett megmondani, melyik hajszál kihez tartozik. :))) Olyan érdekes ez, mert én sokkal szőkébb voltam gyereknek, Laci meg soha nem volt szőke. További mosolyognivalóm, a súlyunk. Azon az áprilisi hajnalon, mikor szülni mentünk, Leó meg én együtt voltunk 60 kilók. Ez azóta sem változott, ketten együtt azóta is mindig 60 kilók vagyunk. :) Tegnap rámszóltak, hogy a síró Leót ne ölbevéve vigasztaljam, mert mostmár nagyfiú, próbáljam játékkal elterelni a figyelmét, hiszen ez már az elszakadás időszaka. Ezen kicsit elgondolkodtam (persze csak miután felháborodtam). Nem sorolom fel most, miért fontos MINDEN életkorban (különösen az elszakadást megélő babánál) az ölelés, a testi kontaktus. Rövid válaszom az effajta bírálatra, azért veszem föl, mert még nem tud az ölembe ugrani... :)

Tükör

Újabban Leó megbabonázva nézi az arcomat. Teljesen lenyűgözi, ha eltúlzott mimikával beszélek hozzá, de akkor is az arcomat fürkészi, ha éppen vele történik valami, vagy elgurul a labda és hasonlók. :) Újabb egyetemi tanulmányaim telítődnek meg élettel... :) Már olvasni is érdekes volt a "szülői tükrözésről", de megélni egyenesen borzongató, jó értelemben... :) Mert hihetetlen érzés, hogy ez a kis ember az én arcomról olvassa le saját pillanatnyi érzéseit, és az én arckifejezésem által töltődik meg tartalommal az Ő érzésvilága.

Balesetek

Tegnap kiderült, Leó ereiben is csak vér csörgedezik... Szegénykém megbotlott a szőnyegben és arcra esett, ami önmagában még nem lett volna olyan vészes, viszont a fogai több helyen felhasították a száját, így patakokban folyt ki a vér... Brrrrr! Tudom, hogy lesznek még durvább esetek is, ez most csak egy kis alapozás a szülőknek meg persze Leónak is. :(

Ami a lábat illeti..

Újra Biatorbágyra vitt minket a szerencse, a korai fejlesztő központba, mert meg akartuk mutatni Kornélnak Leó lábát. A bal lábát ugyanis még mindig elég kiflin tartja, gondoltam ez az utolsó alkalom a felállás előtt, hogy korrigáljunk, ha még lehet. Amit Kornél nagyobb problémának érzett viszont, hogy még mindig megvan Leónál a kapaszkodási/fogó-reflex, bár már egy hónapja mászik. És tényleg, mind a lábán, mind a kezén (ez utóbbit mi észre sem vettük) behajlítja a nagy/mutató ujját. (A képen remekül látszik, amit a lábával művel... :) Szerencsére nincs nagy baj, de érdemes foglalkozni vele, jobban mondva kordában tartani ezt a reflexet, hogy a fejlődés további menetét ne befolyásolja negatívan. Így hetente egyszer Kornélhoz járunk majd csoportra, a kifliség miatt meg Angélához, szintén csoportra. Ez így rendben is lenne, csak kicsit aggaszt, hogy az egyik fél kilenckor, a másik fél tízkor kezdődik, reggel, csúcsforgalom, minimum egy órát rá kell szánni, Leót felébreszteni, ráadásul az eddig egyetlen fixidőpontos nappali alvása is ilyenkor lenne... :( De bízom benne, hogy menni fog, meg tudom, hogy szükséges.