.jpg)
Régen írtam már az evésről, pedig gyakran kérdezik. :)
Felhagytam ama törekvésemmel, hogy "kiváltsak" egy szoptatást és azzal is, hogy az előírt mennyiségekben gondolkodjam. Ezzel együtt abbahagytam a pürék készítését, a külön főzőcskét, a grammokban való porciózást. Mert nem ment, Leó 30-40 g-mot evett, aztán ha a fejem tetejére álltam, akkor sem volt hajlandó többre. Nem erőltettem, csak másnap újrapróbáltam. Ennek vége. :) Az új koncepció: minden alkalommal, amikor mi eszünk, Ő is odaül az asztalhoz és azt kapja, amit mi/én. Mivel én sem ehetek glutént és most miatta tehéntej-fehérjét sem, így kevés kivételtől eltekintve bármit megehet, ami az asztalra kerül. Mindhárman élvezzük az evést, Ő boldog, hogy kóstolgathat, mi meg élvezzük a családi "feelinget". Fogalmam sincs mennyit eszik, csak adom neki, amíg tátja a száját. Amikor nem kér többet, azt elég egyértelműen jelzi, eltolja a kezemet, vagy elfordítja a fejét. Ebben elég következetes, mert kicsivel később sem fogadja szívesebben a falatot. :) Egyéb tekintetben pedig cicizik kb 5-ször naponta, meg éjszaka jópárszor. Nem bánom, szeretem. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése