Variációk egy témára :)

Tegnap épp a vaterán kutakodtam, mikor hallom, hogy Laci kiabál, menjek! Átrohantam a lakáson, közben lepergett a fejemben az összes lehetséges baleseti forma, de mivel sírást nem hallottam, megnyugodhattam volna és a kamerát is vihettem volna azonnal... nem vagyok még elég rutinos.:) Ezt láttuk: kis segítséggel Leó egyedül lóbálta a másik nagy kedvencét, a katicás csörgőt!

Leó és én

Néhány napja kezdtem észrevenni, hogy Leó határozottan megkülönböztet minden és mindenki mástól! Biztosan eddig is így volt ez, hiszen az én pocakomban volt 9 hónapon át, de csak most kezdte el a külvilág számára is érezhetően kimutatni. Rám szinte mindig mosolyog, ha megjelenek, vagy meghallja a hangomat és a legtöbbet velem "beszélget". Illetve ahogyan rám néz, az egészen elképesztő! Az az érzésem támad, mintha legalábbis valamilyen földöntúli szépség volnék, persze nyilván nem szépültem meg az elmúlt napokban, mindenesetre az önbizalmamnak jót tesz, ha már két pasi is így el van ájulva tőlem. ;)
Az első hetekben volt egy álmom: azt álmodtam, hogy Leó megölel és éreztem a kis puha kezeit a hátamon, ahogyan megszorított. Akkoriban nagyon sok energiát adott ez az érzés az éjszakákhoz, meg a sebes cicikhez. Most, hogy az álom kicsit kezd valóra válni, ha ez még lehetséges, tovább erősödött bennem a szeretet és a felelősség is, hisz jelenleg én vagyok egy személyben a Világ a számára. Igyekszem hát jó világ lenni, remélem menni fog! :)

Leó és a macskák

Már korábban említettem, hogy Leó elkezdte felfedezni és használni a kezeit. Pöckölget Neki tetsző színes dolgokat, s van, hogy olyan hatékonyan, hogy fejbe is vágja magát vele... :) Lacival nemrég fedeztük föl nagy kedvencét, a szobájában lógó cicákat, aminek kis harang van a végén. A szoba minden pontjából ezt lesi, pelenkázáskor, az ágyából, de még szopizáskor is, ez utóbbi esetben néha el kell takarnom a szeme elől, különben a cici csak a második helyre szorul vissza... :)

Leó a hős

Leó baba nehéz napokat tudhat a háta mögött. Újabb mellgyulladásomnak köszönhetően minden egyes szopizáskor keményen és kitartóan kell megdolgoznia az eredményért, de Ő zokszó, azaz "zokhang" nélkül teszi a dolgát, sőt még mosolyog is, ha meglátja a cicit! Eddig is hálás voltam Neki ezért, de nemrég elhűlve hallgattam, hogy vannak babák, akik meg sem várják a második tejleadó-reflexet, hanem amint nem ömlik a tej a szájukba, abbahagyják a szopizást...
Tegnap voltunk a háziorvosnál a szokásos havi ellenőrzésen, mindent rendben talált, Leó szépen fejlődik, remekül tartja a hátát és a nyakát hason, illetve a köldöksérve is teljesen elmúlt, hossza 60cm, súlya 5370g. Ezidáig minden rendben is volt, Leó mosolygott, nagyon figyelt és beszélgetett is, ám ekkor jött a fekete leves, az oltások sora. Szájon át megkapta a Rotavírus elleni szert, ami nem kötelező ugyan, de mi kértük, mert súlyos hányás-hasmenést okoz és ilyen csöpp korban mindenképpen kórházi kezelést igényel, amit szívesen kihagyunk az életünkből. Aztán egyik combjába megkapta a pneumococcus elleni vakcinát, mely szintén saját kérés, a másikba pedig a kötelezőt, ami önmagában legalább háromféle gyengített/elölt vírust, fehérjét és még ki tudja mi mindent tartalmaz. Leó nagyon hősiesen tűrte, akkor kezdett el sírni, mikor ráfújták a fertőtlenítő szert a combjára. Fogtam a kezét, egyrészt, mert a doktornő kérte, nehogy kiverje a kezéből a tűt, másrészt, mert mindenképp fogtam volna. :) Iszonyú volt hallani, ahogy fájdalmában sír, de olyan ügyes volt, nem rúgkapált és mikor az ölembe vehettem végre, hamar megnyugodott, csak a nagy könnycseppek az arcán árulkodtak arról, hogy az imént szurkálták meg kétoldalról. Estére kicsit nyűgösebb lett, de mosolyogni nem felejtett el, lázát nem mértük mert olyan sokat aludt, csak szopizni ébredt föl egy picit, de kicsit melegebb volt, úgy 37.5 és 38 között lehetett, hajnalra azonban már újra a megszokott hőmérsékletű volt a buksija.

9 hét

Leó babánk tegnap 9 hetes lett és fejlődésének újabb jeleiről kell, hogy megemlékezzem. :)
Kezdjük a számokkal: Tegnap 5320g színleót mértünk! :) Azaz 330-at gyarapodott 1 hét leforgása alatt, ami elképesztő, főleg, ha figyelembe vesszük a közben lezajlott mellgyulladást, ami ugye csökkenti a tejet. Szerencsére úgy tűnik, éppen elég volt, még így is. A számokhoz még hozzátartozik, hogy végérvényesen áttértünk a már kimondottan nagyfiús hármas pelusra! :)
Mozgás terén is előrelépett, egyrészt már remekül tartja a fejét hason és egy kicsit sem dől el balra, mint eddig. Ráadásul nyoma sincs a megszokott skandallumnak, na nem mondom, hogy kifejezetten szereti, de talán hamarosan az is eljön! Másrészt egy teljesen újfajta mozgással is megörvendeztetett minket a napokban, kezdi felfedezni a kezeit, nézi, vizsgálgatja őket, illetve már megpróbálja használni is! Kedvenc tárgyait rendszeresen pöckölgeti! :) Ami kicsit nyugtalanító, hogy két napja a láb masszírozás kifejezetten fáj neki, ami eddig nem volt, kedden megkérdezzük róla a dokit.
Evés: az éjszakai evészetekben tapasztalok némi előrelépést! Nappal nagyjából 3 óránként kér enni, éjjel viszont legalább egyszer 4 órát is kibír, sőt volt már, hogy majdnem 5 órát aludt át egyhuzamban! Ami viszont tendencia, hogy az éjszakai kis szeánszaink egyre rövidebbek, mert olyan álmos, hogy beéri kétszer húsz perccel is! :) Mostanra már az én szorongás-szintem is a kritikus határérték alá csökkent, így nem kezdem ébresztgetni, hanem hálásan becipelem magammal az ágyba, s folytatjuk az alvást.. :)
Lelkileg: nagyon nyugodt babának látom, viszont ha valami nem stimmel, hangosan, minden erejét beleadva jelzi! :) De hamar megnyugtatható, ha sikerül orvosolnunk a problémát! Szóval a legszerencsésebb temperamentummal rendelkezik! Érdeklődése még mindig a "régi", csak győzzük szuflával, meg ingerrel! :) De nagyon hálás érte, jókat kuncog a műsorokon...

Barátkozom

Leó a napokban megint látványos fejlődésnek indult, amivel persze megintcsak káprásztat minket! :) Új szokása (amit remélem megőriz serdülőkorában is), hogy hihetetlen lelkesedéssel beszélget velünk, vagy azzal, aki mosolygó arccal föléhajolva beszél hozzá. :) Akár 5 percig is elgagyarászik így, aranyosabbnál aranyosabb hangokat adva, amiket hol elnyújt, hol rövidet kiált és persze helyenként, ahol a kontextus megköveteli, mosolyog hozzá szélesen.. :) Bár elfogultságomat nem tagadhatom, szerintem rendkívül okos, érdeklődő, zseni és csodaszép ez a gyerek! :)és ahogyan a képen is látszik szociabilitásnak sincs híján, máris barátkozik leendő osztálytársával, Marcival! :)

5 kg Leó, avagy Leó 8 hetes!

Már 8 hete, hogy velünk van ez a pici Emberke, s ha lehet, még jobban szeretjük, nem tudom, lehet-e még tovább fokozni az érzést, de majd kiderül... :)
Napjaink jelenleg a mozgása körül forogank, tornáztatjuk, hason, ölben, ahogy Kornél mutatta. Hétfőtöl felkerül rá a "gumibugyi" is, a mi majd terpeszben tartja a lábait négy hónapos koráig. Remélem jól tűri majd és a szopizásban sem fogja zavarni. Fejlődésében újdonság a kakik számának lecsökkenése, méretüknek növekedése.. :) Egyre tovább bírja egyedül, nézelődik, s ha elege van kiabál egy nagyot. :) Egyébként pedig mosolyog, csak a fronthatások szegik kedvét néha..

Határátlépés...

Leó tegnap először merészkedett szülővárosának határain kívül és nem aprózta el, rögtön három újabb települést hódított meg.
Az első állomás Páty volt, ahol mint már nagyfiú mutatkozhatott be az unokatestvéreinek.. :) Kolos megígérte, hogy ha kicsit nagyobb lesz, megtanítja bicajozni, Blanka meg simogatta és énekelt neki.. :) (Remélem legközelebb lesz nálunk gép és képet is tudok föltenni az Ujvári csemetékről!)
A második tervezett állomásunk Biatorbágy volt, a korai fejlesztéssel foglalkozó alapítványhoz vittük el Leót, mert Laci észrevette, hogy kissé féloldalas: fejét csak az egyik irányba szereti letenni, a másik oldalra csak úgy tudja, hogy közben megemelkedik a másik válla. Kornélról még Kingáéktól hallottunk nagyon jókat, de most személyesen is tapasztalhattuk, milyen szeretettel és szakértelemmel nyúl a gyerekekhez. Jó húsz percig vizsgálta Leót, de nem úgy mint a kórházi orvosok, ami közben a szülők csak illedelmességből maradnak csendben, hogy ne zavarják meg a "vizsgálatot". Kornélnál Leó végig csendben volt és dolgozott, pedig volt hasrafektetés és mindenféle, amit Leó nem szívlel, de az egész végig olyan volt, mint valamiféle szakrális szertartás. Mély koncentrációt, szeretetet és figyelmet éreztem. Végül nem talált semmi olyan idegrendszeri eltérést, ami valamilyen fogyatékossághoz vezetne, de Ő is megerősítette, hogy az egyik oldali reflexe túlerősödött, ami igényli a foglalkozást. Jövő héten még megmutatjuk a Kolléganőjének, aki majd az izmokat vizsgálja és utána mondják meg, mi a teendő. Viszont máris megmutatta, hogyan fogjuk és hogyan ne, hogyan tegyük hasra stb.. Mindezt teljesen ingyen, emberszeretetből, elhivatottságból és ki tudja még miből.. Lacival teljesen feltöltődve jöttünk el Tőlük, olyan jó, hogy vannak még ilyen emberek! :)
Végül hazafelé Budakeszin is megálltunk egy gyors szopizásra, sajnos Kingáék nem voltak otthon, viszont a házuk előtt is nagyon barátságos a környék, alakalmas a kocsiban szoptatásra.. :)Jó kis nap volt!!!

Leó debütált

Tegnap délután Leó bemutatkozott a nyílvánosságnak, ugyanis egy "pelenka-party"-ra voltunk hivatalosak. Mondanom sem kell, hogy Ő volt a legkisebb pelusos manó, de ennek ellenére, több idősebb pajtását is megszégyenítve, példásan viselkedett! :) Nagy érdeklődéssel szemlélte a sok idegen arcot, s a gyereksírás sem feltétlenül zavarta meg a mosolygásban.. :) Az autózást most is élvezte, egyelőre sebességőrült a fiú, ami remélem a kor előrehaladtával szelidül majd, így jót aludt útközben. Összességében jól a lakult az első kiruccanás, remélem hamarosan újra nekivágunk a nagyvilágnak!

Ahogy én látom...

Leó egyre gömbölyűbb, mosolygósabb, kisfiúsabb! Olyan kíváncsi vagyok, milyen lesz majd egy év múlva, meg kettő, meg ovisnak, meg ha majd suliba megy... :) Ha majd később visszanézem ezeket a képeket, biztosan látom majd azokat az ismerős vonásokat, amik később is megmaradnak, de most még nem lehet tudni, mi múlik, mi marad. Mindenesetre jelenleg gyönyörű, úgy, ahogy van!
..és ahogyan most van:
Testileg: Szemöldöke gyönyörűen ívelt, állandó kérdő tekintet adva arcának.:) Szempillái Lacisak, azaz sötétülnek és hosszúak!!! Éljen! Szája szintén teljesen Lacis, meg a hatalmas kezei is, viszont a füle!!! :) A füle az ENYÉM! :) Szeme még nem végleges, lehet, hogy barna, lehet, hogy zöld lesz, kék már nem. Ami biztos, az a gyönyörű formája. A haja hullik, lehet ebből még szőke! (Ezt Áginak címzem!;)
Lelkileg: Igazi ingerkereső, amiben ugyancsak Lacira ütött. Nem tűri sokáig az egyhelyben ácsorgást-ücsörgést, kedvencét a csörgőt is csak egy-két percig méltatja figyelemre, aztán továbbállna, de mivel nem tud, ezért nekünk kell Őt tovább vinni. :) Élvezi, ha forgatom, pörgök vele, s ha ehhez még zene is szól, olyan jól kezdi érezni magát, hogy akár el is alszik koalában... Enni is lassan, élvezettel eszik, szerintem pörgeti a nyelvével a tejet, hogy jobban kiadja az ízét... :) Persze mondanom sem kell, Laci továbbra sem látja magát Benne... (???) :)Végül pedig jókedvű, egyre többet mosolyog és kacag is néha, bújós ölbe-manócska! Nagyon szeretjük!!! :)