Leó a hős

Leó baba nehéz napokat tudhat a háta mögött. Újabb mellgyulladásomnak köszönhetően minden egyes szopizáskor keményen és kitartóan kell megdolgoznia az eredményért, de Ő zokszó, azaz "zokhang" nélkül teszi a dolgát, sőt még mosolyog is, ha meglátja a cicit! Eddig is hálás voltam Neki ezért, de nemrég elhűlve hallgattam, hogy vannak babák, akik meg sem várják a második tejleadó-reflexet, hanem amint nem ömlik a tej a szájukba, abbahagyják a szopizást...
Tegnap voltunk a háziorvosnál a szokásos havi ellenőrzésen, mindent rendben talált, Leó szépen fejlődik, remekül tartja a hátát és a nyakát hason, illetve a köldöksérve is teljesen elmúlt, hossza 60cm, súlya 5370g. Ezidáig minden rendben is volt, Leó mosolygott, nagyon figyelt és beszélgetett is, ám ekkor jött a fekete leves, az oltások sora. Szájon át megkapta a Rotavírus elleni szert, ami nem kötelező ugyan, de mi kértük, mert súlyos hányás-hasmenést okoz és ilyen csöpp korban mindenképpen kórházi kezelést igényel, amit szívesen kihagyunk az életünkből. Aztán egyik combjába megkapta a pneumococcus elleni vakcinát, mely szintén saját kérés, a másikba pedig a kötelezőt, ami önmagában legalább háromféle gyengített/elölt vírust, fehérjét és még ki tudja mi mindent tartalmaz. Leó nagyon hősiesen tűrte, akkor kezdett el sírni, mikor ráfújták a fertőtlenítő szert a combjára. Fogtam a kezét, egyrészt, mert a doktornő kérte, nehogy kiverje a kezéből a tűt, másrészt, mert mindenképp fogtam volna. :) Iszonyú volt hallani, ahogy fájdalmában sír, de olyan ügyes volt, nem rúgkapált és mikor az ölembe vehettem végre, hamar megnyugodott, csak a nagy könnycseppek az arcán árulkodtak arról, hogy az imént szurkálták meg kétoldalról. Estére kicsit nyűgösebb lett, de mosolyogni nem felejtett el, lázát nem mértük mert olyan sokat aludt, csak szopizni ébredt föl egy picit, de kicsit melegebb volt, úgy 37.5 és 38 között lehetett, hajnalra azonban már újra a megszokott hőmérsékletű volt a buksija.