Határátlépés...

Leó tegnap először merészkedett szülővárosának határain kívül és nem aprózta el, rögtön három újabb települést hódított meg.
Az első állomás Páty volt, ahol mint már nagyfiú mutatkozhatott be az unokatestvéreinek.. :) Kolos megígérte, hogy ha kicsit nagyobb lesz, megtanítja bicajozni, Blanka meg simogatta és énekelt neki.. :) (Remélem legközelebb lesz nálunk gép és képet is tudok föltenni az Ujvári csemetékről!)
A második tervezett állomásunk Biatorbágy volt, a korai fejlesztéssel foglalkozó alapítványhoz vittük el Leót, mert Laci észrevette, hogy kissé féloldalas: fejét csak az egyik irányba szereti letenni, a másik oldalra csak úgy tudja, hogy közben megemelkedik a másik válla. Kornélról még Kingáéktól hallottunk nagyon jókat, de most személyesen is tapasztalhattuk, milyen szeretettel és szakértelemmel nyúl a gyerekekhez. Jó húsz percig vizsgálta Leót, de nem úgy mint a kórházi orvosok, ami közben a szülők csak illedelmességből maradnak csendben, hogy ne zavarják meg a "vizsgálatot". Kornélnál Leó végig csendben volt és dolgozott, pedig volt hasrafektetés és mindenféle, amit Leó nem szívlel, de az egész végig olyan volt, mint valamiféle szakrális szertartás. Mély koncentrációt, szeretetet és figyelmet éreztem. Végül nem talált semmi olyan idegrendszeri eltérést, ami valamilyen fogyatékossághoz vezetne, de Ő is megerősítette, hogy az egyik oldali reflexe túlerősödött, ami igényli a foglalkozást. Jövő héten még megmutatjuk a Kolléganőjének, aki majd az izmokat vizsgálja és utána mondják meg, mi a teendő. Viszont máris megmutatta, hogyan fogjuk és hogyan ne, hogyan tegyük hasra stb.. Mindezt teljesen ingyen, emberszeretetből, elhivatottságból és ki tudja még miből.. Lacival teljesen feltöltődve jöttünk el Tőlük, olyan jó, hogy vannak még ilyen emberek! :)
Végül hazafelé Budakeszin is megálltunk egy gyors szopizásra, sajnos Kingáék nem voltak otthon, viszont a házuk előtt is nagyon barátságos a környék, alakalmas a kocsiban szoptatásra.. :)Jó kis nap volt!!!