Napok óta mondogatja, szeretne festeni. Itthon ezidáig nem nagyon csináltunk semmi kézművességet. Én magam nem vagyok ügyes, bár van, aki a családban ügyes kezű, de Leó ezidáig nem mutatott túl nagy lelkesedést a gyurmázás, a festés, a rajzolás, a nyomdázás iránt. Néha elkapta a hév és alkotott valamit a semmiből, ezen mindig meglepődtünk, de aztán újra hónapokig semmi. Most viszont kitartóan kérlelt, így tegnap elmentünk együtt és beszereztük a kellékeket (mert még vízfestékünk sem volt itthon, senki ne kövezzen meg...:)
Délután alvás után még uzsonnázni sem akart, csak hogy minél hamarabb festhessen. Fél öt körül kezdte és negyed hétkor állt föl az asztaltól (leszámítva, mikor kimostuk az ecseteket és kicseréltük a vizet). A köztes időben pedig elmélyülten koncentrálva alkotott. Szeretem nézni, ahogy ilyenkor belemerül és odaadóan dolgozik. Precíz, pontos, de mégsem lassú, ahol lehet lendületes, ahol kell óvatos, így a széleknél alig csúszott ki, középtájon meg látszanak a lendületes vonások... Szinte végigpróbálta az összes színt, de legjobban a piros fogyott... :)))
Hajnalban fölébredt, átszaladtam hozzá, egy "nagyon álmos vagyok még mami, alhatunk még?" után visszahajtotta a fejét a párnára, megfogta a kezem. Egy perc is eltelhetett, már azt hittem alszik, mikor kipattantak a szemei és friss hangon mondta a semmiből: "Nagyon szeretek festeni!" majd lecsukta a szemét és aludt tovább... :)
A képek ma készültek, ebéd előtt még volt fél óra, hogy újdonsült szenvedélyének hódoljon a művész úr.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése