Uzsonnáznak a gyerekek. Leó kér valamit, de nem várja meg a válaszom, vagy legalábbis úgy tesz, mint aki nem hallja, csak elrohan, hogy megoldja. Nagyot sóhajtok és az orrom alatt dünnyögök valami okosságot arról, hogy ez a gyerek nem hallgat az okosabbra...
Mire Lehel két harapás között azonnal a védelmébe veszi a bátyót és odaveti nekem:
"Nem baj, majd én figyelek rá.!"
(direkt visszakérdeztem, hogy kire is figyel, hát Leóra... :) Na így már nyugodt vagyok én is. :)
2015. október 9., péntek
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése