Leónak hétfőn a suliban kitört, azaz letört az egyik metsző csontfoga. Nem pontosan tudjuk, mi történt, az osztályteremben Leó ment vissza a helyére, de a barátja még utánaszaladt, hogy mondjon még neki valamit és megbotlott, ráesett hátulról Leóra, aki meg arccal esett a padlóra olyan szerencsétlenül, hogy a fogát érte az ütés. Gyöngyvér szerint nem hangosan sírt, csak könnyezett... :) Bennünk szülőkben valóságos gyászmunkát indított be a történet, olyan nehéz kibírni, hogy nem lehet visszaforgatni az idő kerekét, nem lehet újranöveszteni a fogacskát és hogy ez már így marad egész életére. Laci intézkedett, másnap elvitte a fogorvoshoz, ahol kiderült, szerencsére az idegi rész nem sérült, így nem kell lecsiszolni, hanem felépítették a fogat egy tömés szerű anyaggal, s bár a színe egy icipicit más, meg a formája is (még nem tudták véglegesre lecsiszolni, mert egy másik kiesőben lévő foga miatt átmenetileg most nem tud összezárni Leó), de tényleg minimálisan látszik csak és ha minden jól megy, tartós is lesz ez a megoldás. Mégis a szívem fáj, ha ránézek... Ő nagyon ügyes ás bátor volt, szerencsére így még szurit sem kellett kapnia, csak a sok nyitvatartás miatt volt kellemetlen a fogorvosi beavatkozás.
Itt egy tavalyi kép még az eredeti vigyorral... :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése