A 40. hét

Hétfőn nem hivatalosan betöltöttük a 40. hetet, de milyen jó, hogy Siklós csütörtökkel vagy péntekkel számol. :) A helyzet állása kedden: nincs még kedvező szülészeti pozíció, azaz bár Lambert feje jól lent van, a méhszáj még vastag, esze ágában sincs így beindítást javasolni, ami engem igencsak jókedvre derített. Megyek vissza péntek reggel, akkor megint megnéz, és olyan jó, hogy hétvége jön, mert akkor viszonylag gyorsan (fél óra alatt akár) be tudunk érni a kórházba, szóval pénteken biztosan az indítás ellen szavazok majd. Meglátjuk.
A takaró készül. :) Ha más nem, majd a kórházban befejezem, az összehorgolós részig szeretnék eljutni.
Közben megírtam Lehel bemutatását, most bányásztam fényképeket is, már csak kézírással kell lemásolnom és valaki beadja majd pénteken. Az elbeszélgetésre remélem minél később hívnak be minket (16-áig lefut az is), remélem hazaérünk addig a kórházból.
Izgalmas ez az időszak. A nagy pörgés és a mindenfelé figyelés és sokfelé aggódás (közben Leó kitörte a fogát) között Lambert olyan finoman jelez csak néha-néha, hogy készülődik és vele együtt én is. Van bennem már várakozás, meg öröm, olyan hálás vagyok, hogy újra megtörténhet életem legnagyobb eseménye! :) Ugyanakkor még van bennem félelem, vagy inkább kényelemből halogatás érzés, gondolom a hangolódás nehezítettsége miatt, de tudom, hogy ez úgyis egy pillanat alatt szertefoszlik, mikor eljön az idő és csak a nagy erő és béke marad odabenn. Hátborzongató részese lenni ennek a csodának!