Mindmegette

Dönci és az evés... :) Olyan érdekes látnom, hogy ezt a kisembert mennyire meghatározza az evés. Aki engem ismer, tudja, hogy nekem finoman szólva sem lételemem az evés és azt hiszem, Leo is rám ütött ebből a szempontból. Ám Lehel, egészen más. Ha a játszóról nem akaródzik hazajönnie, csak annyit mondok, Lehel, menjünk ebédelni. S az imént még hevesen tiltakozó sarkon fordul, buzgó mosollyal a szája szélén vígan masírozik hazafelé. Mikor melegítem az ebédjét, hangosan sikoltozik, van, hogy alig bírja kivárni... No és a mennyiség... Egy felnőtt férfit bizonyos esetekben megszégyenít. :) Lacival néha összenézünk, hogy fér ennyi minden a pocakjába...
A képen látható két cső kukoricát természetesen együltő helyében elfogyasztotta. Miután kihült. :)