Mindenesetre megkezdtük a hétköznapokat így hármasban, ami szokatlan, de nagyon hamar összecsiszolódunk mi hárman. :) Lehel tegnap reggel, amikor látta Lacit elmenni, élete első mondatával is megörvendeztetett bennünket (azaz lehet hogy nem, de kísértetiesen így hangzott, Leó is és én is így hallottuk): "Hova megy Apa?" és ezt legalább 5-ször megismételte... Ezek szerint nem is szavakat kell várnom tőle, hanem rögtön mondatokat... :)
Ma pedig sok szép hármasban töltött pillanat jutott nekünk. Szeretem, ahogy ülünk a konyhában, a fiúk az asztalon és együtt vágjuk-(esszük) a karalábét a levesbe, vagy ahogy segítenek vasalni és elférünk hárman egy vasalódeszkán, vagy amikor a délutáni alvásból arra ébredek, hogy két oldalamon szuszognak... :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése