Olyan gyorsan rohan az idő a gyerekekkel is, pocakkal pedig ha lehet, még jobban... Néha bevallom fogalmam sincs hanyadik hétben is járok, ilyenkor előveszem a blogot és lesek egy kicsit a kis számlálómról. :) Már néha keményedik a hasam, de a dokim szerint ez normális, én is annak érzem, csak meglepődöm, hogy ilyen gyorsan eljött ez az idő is... Néha eszembe jut már a szülés, meg főleg Lehel, mint a kis Középsőnk, nem tudom mit tartogat a számunkra, mennyire fog megváltozni, hogyan tudok majd mindőjüknek azt adni magamból, amire szükségük van és persze főleg annyit, amennyit szeretnének, szeretnék. Meg persze egészen odáig vagyok, hogy lesz nemsokára egy kis rózsaszín csomagom is, hogy megint szoptathatok fogak nélküli újszülöttet, aki még nem tekerget/babrál a másik kezével közben, legfeljebb megkapaszkodik kicsi kezével az egyik ujjamban... :) Hmmm... :)
Lorin pedig szépen fejlődik, (legalábbis a pocakom napról-napra láthatóan nagyobb), már csuklik is néha, és szorgalmasan mocorog. :) Néha csücsül odabenn és lefelé rugdos, amit nem szeretek túlzottan, de ha ilyenkor szólok neki, hajlandó abbahagyni... :) (Már most látom, hogy a sok L-betűs gyerekeim nevét folyton cserélni fogom... tegnap mikor kértem Lorint, hagyja abba a "kapu" döngetését, fölsoroltam előbb a fiúk neveit, mire eljutottam a Lorinhoz... szegény...:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése