Láttam végre újra Leó szemét mosolyogni. Lehel arcában felfedeztem a szivárvány újabb színeit (ez külön posztot érdemelne, hogy mennyire döbbenetes élmény egymás mellett látni két ilyen egyéniséget, akik olyan nagyon különbözőek és ezt olyan csodás megtapasztalni... egészen odáig meg vissza vagyok mindkettőtől...:)))
...nem utolsó sorban pedig rájöttem, a ribizli kizárólag csak bokorról fogyasztva esik jól annyira, hogy megállás nélkül ismételjem a tép-töm-tép-töm mozdulatsort... :) vagy ha meg is szakítom, csak annyira, míg átballagok a cseresznyefa alá. Mondjuk az emeleti ablakból is remekül lehet cseresznyézni... :)))
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése