Kizárólag a történeti hűség kedvéért írom ezt a bejegyzést, hogy öreg napjainkon, amikor az idő jótékonyan elhomályosítaná az átvirrasztott éjszakákat és a zombi nappalokat, legyen egy vigasztaló érvünk, miért is jó, hogy már nem olyan kicsik... :)
Már egy hete ugyanis, hogy nem alszom éjjel (sem). Lehelnek valószínűleg fogzásos hasmenése van, éjjel 1 és 3 között többturnusban érkeznek a kakik, így ezen időintervallumban szoptatom-ringatom-járkálunk-pelenkátcserélek a csillagfénnyel kivilágított lakásunkban. Előtte és utána pedig átlagosan óránként ébred, leszámítva az éjszaka legelső részét, amikor 10 percenként. No, ez van múlthét péntek óta, szerdától pedig Leó is beszállt a mi kis éjjeli szeánszainkba, nehogy kimaradjon már valamiből, mert újra beteg lett (hozza a kéthetes átlagát, pedig még oviban sem volt). Szerda éjjel édes volt, mert némán megjelent 3 körül az ágyunk mellett, csak felébresztette a -mit ad Isten- épp ciciző Lehelt, így innentől két gyerekkel múlattam az éjszakát. Vicces jelenetek akadtak bőven, pl. Lehel valamilyen hetedik érzékkel veszi Leó jelenlétét és félálomban elkezd felé mászni... :), vagy amikor Lehellel már túl a 250. rugózáson (ha már semmi sem jó, így altatom, hogy a karomba veszem és jöhet a comberősítő gyakorlat, amit unalmamban, vagy a régi beidegződések miatt néha számolok...:))) lerogyok a fotelba, Leó odajön, megsimogatja a lábfejemet, majd lefekszik a lábamhoz. Lehel a karomban cicizik és jóeséllyel perceken belül elalszik, Leó a szőnyegen fekszik és az éjjeli fénynél látom, ahogy lassan csukódik le a szeme... aztán egyazon időpillanatban Lehel hirtelen elengedi a cicit és kifordulva átadja magát az álomnak, Leó szeme pedig csukva marad... itt pedig győztes mosollyal az arcomon újra elkezdek számolni (ez valami kényszer lehet!?), mert biztosra akarok menni és úgy érzem kell még egy fél perc, hogy a felállásnál nyikorgó fotel egyiket se ébressze föl. Vagy tízig el is jutok, amikor Lehel hirtelen felsír a karomban, Leó szemei kipattannak és panaszkodik, hogy fölébresztették... De hat körül GYŐZTEM!
Nem tudom ismered-e az Osanitot, fogzásnál nálunk az vált be, többen csodaszerként emlegetik. Eddig csak külföldről lehetett beszerezni, de úgy hallottam, hogy a gazdagréti homeopatikában már van. Hátha segítene!
VálaszTörlésHöhhö, akkor nem csak én számolok, hogy szembecsukódás után még mennyit kell várni, hogy tutira kimozdulhassak?!:-)
VálaszTörlésKitartás!!! Én a telefonomon szoktam híreket olvasni szoptatás közben :-)))) Meg néha félkézzel a laptopon pötyögök :-)))
Kedves Zsomboranya, köszönöm a csodaszerajánlót! Én magam nem nagyon hiszek a homeocsodában, de tudom, hogy van az a helyzet, amikor a hitetlenekből hívők lesznek... Közel vagyok hozzá... :)
VálaszTörlésKedves Emese, örülök, hogy nem vagyok egyedül! :))) Leó fiamnál hajdanában mikor még órákat szopizott, én is olvasgattam... :)
Kedves Kommentelők! :) Szívesen benéznék én is hozzátok, ha lehetne! :)