Gyönyörködöm a részleteik számtalan hasonlóságában, hogy aztán még inkább lenyűgözzön az "egészük" különbözősége. Mind testileg, mind lelkileg. Hogyan is mérhetném őket egymáshoz, hogyan is szerethetném őket egyformán, hiszen két külön Világ Ők. Számomra a legfontosabb kettő. Az elmúlt napok felszabadító felismerése volt ez nekem, hogy nem kell, lehet egyformán szeretni/mérni/adni nekik magamból, magamat. Hiszen úgy szeretem Őket, ahogyan vannak, amilyenek, önmagukért. Ilyen különbözőek. Ilyen különbözően. :)
(Talán még csak annyit, hogy Istenem, de boldog vagyok!)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése