...mondta valamelyik nap az óvónéni, mikor ebéd után érte mentem... és tényleg. Reggel nem marasztalja már Lacit, hanem ad egy puszit az óvónéninek, aztán megy kezet mosni és játszani. Az óvónénik szerint remek óvodás lesz belőle és ezt olyan jó hallani! :) Már most is egy tündér, mondják, de most még van egy kis "egykebetegsége", de az élet ezt nagyon hamar orvosolja majd.. :)))
Azt hiszem, nagyon jól érzi magát odabenn. Persze mikor érte megyünk felragyog az arca és rohan és ugrik a nyakunkba... Aztán otthon minden alkalmat megragad, hogy kifejtse, többet ne vigyem az oviba, mert...
-"Nézd Mama, én csak idáig érek (mutat rá az asztal szélére), és az óvodásoknak idáig kell érniük (mutat egy jó fejjel magasabb dologra), én kicsi vagyok még az ovihoz."
-"Mama, nagyon rosszul tetted, hogy ma elhoztál oviba, mert én ma nagyon fáradt vagyok és nagyon rossz állapotban vagyok (mondja, mikor vigyorogva mesélve elhagytuk az ovit és épp az autósülésébe kötöm be)."
-"Mami én ma olyan fáradt vagyok (mondja ébresztéskor reggel alvást színlelve mozdulatlanul), hogy itt megvárom veled a következő éjszakát!"
...és hogy nekem milyen, hogy van egy ovisom... :) Ma reggel megkaptam az óvónénitől a könyvtárcímet, ahová feltöltik az aktuális képeket a gyerekekről és az utolsó mappában már Leó is szerepel... Persze mondanom sem kell, ahogy hazaértem rárepültem a gépre és rögtön pásztáztam a sok-sok képet és olyan kicsit sírós-nevetős büszke boldogság öntötte el a szívemet amikor felfedeztem a csálén álló sapkájú nagyszemű Leómat a többi gyerek között... :) A képek egyébként a Hajógyári szigeten készültek, madárbemutatón jártak... Azt hiszem jobb lesz megtanítanom Leót a sapkafelvételre, mielőtt beköszönt a cudar... :)))
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése