Még mindig végtelen nyugalmú és majdnem ilyen végtelen türelmű kicsi Budhalelkű... Ám az utóbbi hónapban legalább annyit változott, mint eddig összesen!
Mozgásilag továbbra sem épp ficánka, nem forog, csak álmában, vagy ha a hátára teszem, előbb-utóbb megfordul, ám négykézláb hintázik és már mindkét oldalra ki is ült, csak még nem függőleges, de hamarosan vehetjük az új etetőszéket... :))) Kis keze is sokat ügyesedett, bár még mindig nem a finom mozgás az erőssége.
A szociális dolgokban viszont előrébb jár, mint a kora. Ha megoldódik a nyelve, gügyög-gagyog, akár hosszú monológokat is, főként az arccal rendelkező plüssöknek magyaráz lelkesen. :) Igazi társasági lény, akkor van jól, ha legalább ketten-hárman vagyunk körülötte... Lassacskán megkezdődik az "anyamatrica"-korszak, már érezhető a szeparációs szorongás előszele, ha kettecskén vagyunk, igencsak zokon veszi, ha elhagyom a szobát. :) Idegenfélelem csak akkor van, ha a hely is idegen... :) Otthoni pályán szélesen mosolyog a vendégekre... :) vagy csak szívélyes vendéglátó...? :)
Leó továbbra is a szupersztár, és a leórajongást úgy tűnik a leójátékokra is kiterjeszti. Mert persze Leó munkagépei a legvágyottabb kincsek... Olyan édes, ahogy hasal és a nála kétszer nagyobb dömpert tologatja a felnyújtott kezecskéjével... :)
Szereti már a kukucsjátékot és szereti az arcunkat markolászni, megnevetteti, ahogy a hajam külön mozog a fejemen, elbűvöli, ahogy iszunk, legyen szó akár pohárról vagy palackról...
Az éjszakák újabban szörnyűek, már majdnem egy hete 45 percenként ébred, ha véletlenül egy 20 perces ciklus csúszik be két "hosszú" 45-ös közé, személyiségem színvonala meredeket zuhan lefelé, kínomban rendesen szentségelek és nem épp humánus elhallgattatásán gondolkodom... :((( Okát hiába kutatom, csak gyenge tippjeim vannak, mert fogból már négy van, bár ömlik a nyála na de hova tovább??? :) Esetleg lehet még a tejfehérje, így mától gyorsan újrakezdem az egyébként egy hete megszegett diétámat. Ha ez sem segít, kiveszek egy kis szabadságot, vagy világgá megyek, vagy mind a kettő. :)
Beindult a "hozzátáplálás". Igaziból néhány napja. A kezdeti lelkesedés után jött a kanalas antibiotikum, aminek hatására érthető okokból nem óhajtotta kinyitni a száját semmiféle kanalas löttynek, de még az ujjamnak sem szavazott bizalmat... Aztán egy hét teljes szünet után újra semmi... és akkor felhagytam a jó öreg almával-banánnal-körtével-barackkal és próbálkoztam krumplival és sütőtökkel és láss csodát, nyitogatja a kicsi száját még a kanálra is! :) A mennyiség persze továbbra sem több néhány kanálnál, de közben mosolyog és jóízűen nyammog! :)))
Hét hónapos lett Kisbudha... Őrület... Szeretem nagyon!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése