Juj de sok minden történt röpke két nap alatt... :) Tegnap óvodai játszódélelőttön voltunk Leóval, ma délelőtt Kornélnál Biatorbágyon Lehellel, délután pedig én ovis szülőértekezleten. Mindről külön posztot kell írnom, mert igazán van miről, de most túl fáradt vagyok és csak úgy zsong a fejem, a lelkemről nem is beszélve... :)
Így most röviden csak a hírértékű tények:
Leó jele a zászló lesz az oviban, ahol nem hétfőn, hanem majd októberben kezd.
Kornél teljesen egészségesnek találta Lehelt. :)))
Így ami Lehelt illeti, megnyugodtam.
Délután viszont durván sokkolt, hogy el kell engednem Leót, vadidegen emberekre kell rábíznom, akiket méregettem és persze az összes többi óvónőt nagyságrendekkel szimpatikusabbnak találtam, mint akiket nekünk "adott" a sors. De muszáj leszek megbízni bennük, rájuk bízni, aztán majd elválik, bírnak-e, tudnak-e. Olyan jó lenne látni, hogy megszeretik Leót. Ez az egyetlen, ami megnyugtatna. A többiről pedig majd később, most egyelőre csak képekben. :)
2012. augusztus 29., szerda
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Huh, én pont ugyanezt éreztem. Hogy örömmel töltene el ha látnám, szeretik is a Fiam és nemcsak egy a harminc közül.
VálaszTörlésAztán a mostani tanév elején már nincsenek illúzióim, mert tudom és tudja ő is, hogy csak egy a harminc közül és a kiégés ellen én semmit nem tehetek, meg semmit nem tehetünk. Az idősebb korosztály szerintem kevés kivétellel sajnos az. Legalább az egyik óvónéni fiatal? Hányan lesznek? Sok mindentől függ a dolog, nem akarlak elkeseríteni. Ha figyelnek rá, tudnak figyelni az eleve jó, Te meg koncentráltabban szeretgeted otthon majd és nem lesz semmi baj! Meg lesznek szerelmei, meg bele is szerelmesek lesznek (juj ez utóbbi olyan büszkeséget tud szülni az anyában), szóval új korszak kezdődik :). Hajrá!