2012. augusztus 22., szerda
Fatal error in Vienna
Tavaly nyáron kétszer voltunk hosszúhétvégén Bécsben és valamiért azt gondoltuk, de jó lesz nekünk most is... Hát nem. Arról, hogy hogyan érezzük magunkat, talán elég, ha annyit írok, Leó naponta 3-4szer sírja el magát (és nem csak ha fáradt, hanem derült égből villámcsapásként is), hogy "hazaakarokmenni, mikormegyünkmárhaza". Pedig eddig Ő volt az, aki minden utazásnál azért sírt, hogy nehogy hazamenjünk... Hőségriadó van errefelé is, ami nem kedvez sem a játszóterezésnek, sem a városban való kutyagolásnak. Lehel nem cicizik, csak a jól ismert hónaljtartásban, amit padokon egész nehéz kivitelezni, bár utóbb kivételt tett és ringatva állva karban hajlandó volt... :) Leó pedig ismét dúl-fúl, ezúttal üvölt és üt, ha nincs kedvére valami. (Pedig már épp írni akartam, hogy sokkal jobb a helyzet). Így aztán szülői szerepünkben meghasonlottunk, alapjainkban megrendültünk, végleg letettünk arról, hogy magunknál "normálisabb", "egészségesebb" felnőtteket nevelhetünk gyermekeinkből és végső elkeseredésünkben felvettük büntetési repertoárunkba a testi fenyítést. Az már csak hab a tortán, hogy elfelejtettünk homokozószettet hozni, és hihetetlen, de ebben a városban nincsenek játékboltok, vagy legalábbis mi minden igyekezetünk ellenére elkerültük őket... Ami vicces, hogy a városban minden túrista nálunk tudakozódik, tessék mondani, hol van a Mariahilferstrasse... merthogy arra senki nem gondol, hogy vannak olyan elvetemült szülők, akik ebben a kánikulában a Balaton vagy a strand helyett egy nagyvárosba viszik a gyerekeiket "nyaralni"... és bár a látvány, amit nyújtunk kétségkívül megmosolyogtató (vékonyka mami szentségelve araszol az ikerbabakocsival, mert hogy beakad a kereke a villamossínekbe és az útpadkába, míg napbarnított mackó apuka pedig erősen verejtékezve, lógó nyelvvel, de hősiesen karjában egy hófehér édesen alvó kis puttóval, igyekeznek Bécs belvárosában, "Herzliches glückwünsch-ök és Gratulieren-ek záporában :))... mégis iszonyú lelkifurdalásom/sunk van, amiért ezt így benéztük... Remélem a most következő 3 nap Balaton kárpótol mindannyiónkat mindenért... :)
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)










Jajajjjajjjjjjjaaaaajjjj... Éljen a Balaton, és hát ott ugye nincsenek villamossínek, következésképp lehet tolni azt a babakocsit a sétányon, és elnézegetni a hattyúkat. Remélem onnan feltöltekezve jöttök majd haza... Addig sűrűn gondolok rátok. Kinga
VálaszTörlés