38. hetes Lehel

Lehellel ma betöltöttük a 38. hetet is. Egy hete még nem hittem, hogy ilyen is lesz. A jóslófájások szinte teljesen eltűntek, vagy legalábbis a rendszeresség megszűnt, és a keményedés is más jellegű lett, kicsit erősebbek és jóval hosszabbak, mint eddig, de csak néhány van belőlük egy nap. Most úgy érzem, Lehel kicsit visszavonulót fújt, de, hogy meddig tart a vihar előtti csend, azt nem tudom megmondani. :) Ma lenne az utolsó relax-beszélgetés, de lehet, hogy elnapolom, mert testileg-lelkileg nagyon rosszul lettem ma délutánra. Leó nem akart se aludni, se enni ma, így egy óra próbálkozás után feladtam a délutáni altatósdit. Viszont mióta felálltam a matracról, kiugorhatott a csípőm, mert a bal lábam bizonyos mozdulatoknál cserbenhagy. Így nem tudok egyedül a WC-ről felállni, vagy előrehajolni... Néhány napja éreztem már hasonlót, de nem ennyire durván. :( Olyan nyomoréknak érzem magam, és ami a legrosszabb, nem tudom, hogy lehet így szülni... Bár Laci azzal biztat, hogy ahhoz nem kell sokat mozogni... Jó vicc. Így, ha most összegezni akarom a hetet, hát erőteljesen visszaléptem szülésügyben az előző héthez képest. Csak reménykedni merek benne, hogy a valaha is szívem alatt hordott legfinomabb Kisfiam bevárja indulásával vesztegelő mamiját...
Egyébként pedig rekordokat döntögetünk mi ketten, mert súlyunk 15 kg-val nőtt az induláshoz képest, a pocakom pedig soha nem látott méretű, azaz 99cm, míg Leóval a 39. héten volt 95. :) A kép a héten készült, talán pénteken... :)