Már két éve tervezzük, hogy elmegyünk egy repülőset nyaralni, de eddig Leóra hivatkozva nem mentünk. "Nem sokkal jobb-e Leónak ha..." felkiáltással mindig csak lemondóan legyintettük egyet. Most hirtelen felindulásból Laci megvette a jegyeket és lefoglalta a szállodát két héttel az indulás előtt... Így vágtunk neki.
Most nagyon fáradtak vagyunk, kicsit talán bele is rokkantunk, ami szegény Laci gerincét illeti, de ahogy a négyszázvalahány képet nézegetem, kezdem világosan érezni, hogy akár most azonnal fölszállnék a gépre és indulnék vissza... Mert nyaralni jó! Bár nagyon féltem tőle és bár közben nem is gondoltam mindig így... :) Jó volt, mert egy kicsit lazábbra lehetett (sőt szükségszerű is volt) fogni a "gyeplőt".
Így eshetett meg, hogy hol repülőn, hol a Louvre lépcsőin szoptattam, vagy a Champs-Élysées-n kakis pelenkát cseréltem... :)
Jó volt, mert lehetett McDonald's-os sültkrumplit vacsorázni, lehetett az esti fürdetés után az éjszakai kivilágításban pompázó Eiffel tornyot megcsodálni...
...és mert Leót új oldaláról ismerhettem meg... Soha egy hangja nem volt, ha (a babakocsi eltűnése miatt) a hátihordóban cipeltük végig a városon és ez néha az alvásidőbe is belenyúlt...
Érdeklődve szívta magába az összes újdonságot, amit látott-hallott, mindenhol jól érezte magát, még a reptéri várakozás alatt is. Nála rugalmasabb, alkalmazkodóbb gyereket álmodni sem mertem...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése