Kicsit tartottam a repüléstől, mit fog Leó szólni, mert ha nem tetszik neki, megijed és "bumijázni" kezd kevés menekülő útvonal adatik a magasban... :) Szerencsére újra bebizonyosodott, a gyerekek nem úgy gondolkodnak mint a felnőttek és semmilyen veszélyt nem jelent számukra egy dobozban felemelkedni olyan magasra, ahonnan még Api lába sem éri el a földet... mi több, úgy tűnt a lehető legtermészetesebb dolog fölrepülni a felhők fölé. :) Gondolom a felkészítésemnek is köszönhetően igen otthonosan mozgott a repülőn, tudta, hogy az ablak mellett fog ülni (naná, hogy Ő akarta így:), azonnal el is foglalta a helyét, sőt, mire odanéztem, már az övét is bekötötte... Felszállás közben megebédelt, majd elfogyasztotta az elmaradhatatlan ciciadagot is, amin mint mindig most is zavartalanul elaludt és csak a leszállásnál a nyomáskülönbségre ébredt föl... Én meg egész úton gyönyörködhettem egy karomban szuszogó kis csomagban, mint már olyan régen... :)))
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése