Szeretem nézni és újabban hallgatni is, :) ahogy Leó játszik. Olyan lelkes belefeledkezéssel pakolászik, vasal, főz, takarít, mosogat (újabban csak igaziból habos szivaccsal és vízzel, csak arra a kompromisszumra rávehető, hogy az ő műanyag tányérjait subickolja...:). Közben pedig édes hangon beszél, kommentálja saját magát és az eseményeket... :) Ma reggel, mikor rejtélyes módon "eltűntem", talán épp fogat mostam, hallom, hogy "Mami hol? Mami hol? Hova tűnt?" szavakat skandálva indult a keresésemre... Mikor pedig megtalált, egy gyors puszilkodás-ölelkezés kombó után újra beszaladt a szobájába, hogy elismételje a "mami hova tűnt?" önálló kis mondatát, majd lelkendezve szaladt át hozzám és ugrott a nyakamba, és szerintem ha hagyom még most is ezt játszanánk... :) Olyan édes, ahogy Ő is így örül a szavainak.
Egyébként van egy csomó olyan játéka is, amit nem értek, amolyan igazi kis gyereklogikás játék. Hétvégén sokat autóztunk és a hosszú út alatt azzzal szórakoztatta magát többek között, hogy becsukta a szemét, mintha aludna és közben az ujjaival csippentett a zene ritmusára... ??? Ki érti ezt? Mindenesetre mindhárman jókat kacagtunk rajta.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése