Lorin mondja...

Délutáni alvás után puszilgatom, kicsit ráhajolva...
“Mama, ne nyomj össze, mert palacsinta lesz belőlem.”
Majd villan a kis szeme és hozzáteszi:
“Megenni nem lehet, mert gluténos vagyok és tej van bennem!”☺️
(Glutén és tejfehérje diétám miatt így sajnos ezúttal lemaradtam a palacsintámról... ☺️

"Meghalt Nagypapa, üres a kórház!"

Részlet Lehel és Lorin játékából:
"-Most mennem kell a Mennyországba, gyere Te is velem! Tudod, már voltál ott egyszer régen. Ott minden gyönyörű, gyere velem!
-Én nem megyek, itt is minden szép.
-De ott még szépebb.
-De én nem akarok!
-Nekem most indulnom kell, gyere velem!
-Nem! Én itt is akarok magamnak még egy Nagypapát!
-Gyere velem, mert különben engem többet nem látsz! Gyere, mert mindjárt bezáródik a láthatatlan kapu!
-Jó, megyek.
-Most át kell mennünk egy folyosón és ott lesz még egy kapu..."

Drága Laci bácsi! Nem tudom, hogy átmentél-e már azon a bizonyos kapun... azt sem tudom, hogy ezek a gyerekek felnőttként emlékezni fognak-e Rád úgy mint ma. De az biztos, hogy a szívükben élni fogsz azon a szereteten keresztül, amit Tőled kaptak mindaddig, amíg csak ver a szívük... Isten áldjon!

5 hetes négy napos

Nyílik. Szinte minden nap új arcát látom. Ahogyan néz, az már nem újszülöttes, hanem egy érdeklődő csecsemő. Formás kerek buksi, hosszú pillák, némi koszmó, pici orrocska, gyönyörű száj, olyan mint a többiek, de mégis, egy teljesen új arcocska néz vissza rám. Ja, kékülő szempár. :) Persze úgyis barna lesz... :)) Masszívan taknyos, éjszaka orrotszívunk. :( A gyarapodás visszaesett némileg 250 g/hétre, így győztest hirdethetünk a nemlétező versenyben, Lehel a mindenkori bajnok a családi súlygyarapodásban, Ő csak a 6. hét után vett vissza az iramból. :) Azért Lambertet sem fújja már el a szél, majdnem hat kilót mért az imént a védőnő... :)
...és már csak két nap van hátra az újszüléttségből. Olyan jó, hogy négyen vannak, éjjel figyelem a négy szuszogást (szürcsögéssel tarkított most épp) és még mindig megahtódom magamban... Vagy az olyan pillanatokban, mikor a testvérei szaladnak ha sír, vagy Leó szigorúan rámszól, miért nem veszem már föl a síró Lambit?! (Kihangosított lelkiismeret :)), vagy mikor a vacsoraasztalon fekszik, körbeülik a testvérei és drukkolnak neki és számolják hány másodpercig tudja tartani a fejét... :)

"Onnan is kivesznek..."

Így alszik végül a kanapén, Akit
Slingbe tesznek, onnan is kivesznek,
Konyhapultra tesznek, onnan is kivesznek,
Asztalra tesznek, onnan is kivesznek,
Mérlegre tesznek, onnan is kivesznek,
Babakocsiba tesznek, onnan is kivesznek,
Autósülésbe tesznek, onnan is kivesznek,
Ölbe vesznek, onnan is kivesznek,
Autósülésbe tesznek, onnan is kivesznek,
Babakocsiba tesznek, onnan is kivesznek,
Kanapéra tesznek.... :)
(Lambert ma így élhette meg a mai védőnős délelőttött az ovibamenős kört és a hazaérkezést követő órácskát... :)

Balatoni hétvége

Az első Lambival hatosban töltött hétvégénk. Nagyon jól sikerült. Szerencsénk volt mindennel... Ami újdonság, az új felállás (négy gyerek), jóval nagyobb feltűnést keltett. És nem azért mert extrémek lettünk volna bármiben, pusztán a gyerekek száma az, ami mindenhonnan csodálkozó, mosolygó, meglepődött vagy akármilyen pillantásokat eredményezett, de a feltűnés az sehol sem maradt el. Érdekes élmény. Mindenesetre mi nagyon boldogok vagyunk így hatosban. :) (Milyen kár, hogy nincs hatos képünk... :( csak ötös...

4 hetes

Olyan gyorsan szalad az idő, hogy át is ugorhatom a Lambert három hetes bejegyzést, mert íme már egy hónapos. :) Milyen egy hónaposan ez a kis Manó? Gömbölyű. Nyugodt. Manó. Szereti a jó társaságot. :) Meg a macskákat. :) Tejfehérjeallergiás. 5450g-mot mértünk, de irtó sokat nőtt is. Eltettem minden kisruhát, lassan ideje váltani 3-6-hós ruhácskákra. Most jöttünk az első doktori vizitről, azt hitték két hónapos. :) Kicsit jobbra tart a fejével (sokat járunk Balatonra meg vissza az autópáján :))), de kimozdítható, úgyhogy nem vészes, csak oda kell rá figyelni. Hangokra nem fordítja még oda a fejét, illetve fejfordítással még nem követi a dolgokat, csak a szemével. De arcokat már nézeget, néha még mosolyog is egyet-egyet, ami már túlmutat a gázmosolyokon, mert írtó hosszan és boldog tekintettel csinálja. Megismeri a helyzeteket, néhány napja egy-szer-kétszer szívom az orrát, megismeri a helyet és ha leteszem, elkezd sírni... :( De ugyanígy a amint a szoptatóspárnára kerül megnugszik és figyeli, merre is van a legközelebbi cici. :) Tegnap láttam az arcán egy tipikus szájlegörbülést, amit 4-5 másodperc múlva követett csak a sírás... :) Pénteken (gondolom a megfázás miatt a torka is fájhatott), mert majdnem egy teljes napig alig evett,... Két pohár anyatejet öntöttem ki a lefolyóba, miután végigkínálgattam a gyerekeknek, akik rendesek voltak, megkóstolták, mondták, hogy nagyon finom, de köszönték szépen nem kérték... :))
Folytatnám még, de mennem kell az oviba... :)

Szépül... :)

...avagy egy Manó álmodik... :)

Napsütéses hétköznapok

Nem írtam még arról, hogyan telnek a hétköznapok. Bár ez önmagában is beszédes. Lényeg az, hogy nagyon büszke vagyok mindenkire, Lorinra, hogy tüneményes nővérke és bár jobban szeretne mellém feküdni éjjel, mint rég, de mégis az ágyában marad, még ha sirdogál is néha. Lehelre, hogy megbízható segítségem tud lenni... Tegnap Leó épp megkérte, hogy pakoljon helyette is és ezért ha kell, még "fizet" is neki (értsd: ad valamit, ami az övé...:), mire Lehel: "Nem kell nekem Leó, én kedves vagyok..." (Legalább valakire hat a nevelésem, miszerint kedvesnek lenni JÓ! :)... és Leóra, aki a leggyengébb láncszemünk a szuperérzékenysége miatt, de leszámítva a szokásos harcokat, nem romlott a helyzet, sőt a szülés előtti "Mama, törölj meg, fürdess meg stb. igényei is teljesen eltűntek... :) Lambival meg igazán érző és figyelő, óvatos bátyó... És persze Lacira, aki az eddigieken is túl ha lehet még többet vállal, kérés nélkül darabolja este a zöldségeket, hogy másnap nekem csak be kelljen zúdítanom a fazékba és nem is sorolom, annyira hálás vagyok... :)
...és itt vannak ezek az ajándék pillanatok, mikor süt a nap, mindenki mosolyog és lehet töltekezni... :)

Hello

Hello. Lambert vagyok, két és fél hetes. Tegnap rámosolyogtam az Anyukámra és azt mondtam neki, hogy: Ööööö.

Akkor és Most, avagy egy dzsungeles body története...

Az első képen Leó és Lehel 2012. májusában, a másodikon pedig Lorin és Lambert 2019 februárjában...:))) S bár csak kevéssé látható, Leó és Lorin ugyanazt a bodyt viseli... :)))