"-Most mennem kell a Mennyországba, gyere Te is velem! Tudod, már voltál ott egyszer régen. Ott minden gyönyörű, gyere velem!
-Én nem megyek, itt is minden szép.
-De ott még szépebb.
-De én nem akarok!
-Nekem most indulnom kell, gyere velem!
-Nem! Én itt is akarok magamnak még egy Nagypapát!
-Gyere velem, mert különben engem többet nem látsz! Gyere, mert mindjárt bezáródik a láthatatlan kapu!
-Jó, megyek.
-Most át kell mennünk egy folyosón és ott lesz még egy kapu..."
Drága Laci bácsi! Nem tudom, hogy átmentél-e már azon a bizonyos kapun... azt sem tudom, hogy ezek a gyerekek felnőttként emlékezni fognak-e Rád úgy mint ma. De az biztos, hogy a szívükben élni fogsz azon a szereteten keresztül, amit Tőled kaptak mindaddig, amíg csak ver a szívük... Isten áldjon!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése