Mióta Leó elmúlt két éves, nem írok hónapos összefoglalókat, de még csak fejben sem tartom, hány hónapos is éppen... :) Mostanában viszont csak kapkodjuk a fejünket, annyit változik szinte napról napra, így most a legfontosabbakat gyorsan rögzítem, mert holnapra már megint új arcait mutatja majd...
Talán az egyik leglátványosabb fejlődés a beszéd terén mutatkozik. Mostanra eljutott odáig, hogy szinte bármilyen szót utánam mond, illetve egy hosszabb mondatot is képes megismételni, még ha nem is feltétlenül mondja ki teljes egészében az összes szót, de mindet megemlíti felismerhető formában... :) Mint például a "Cica gyeje ki, nem bánt!" Illetve önmagától is mond mondatokat már, ma mikor megtalált a fiókban egy elemet, mire én mondtam neki, hogy tegye vissza, hogy a kiskonyhájába szükség esetén Api kicserélhesse, Ő ezt mondta: "Te megnyom, vilá..." :) Azaz: Én megnyomom, világít. :)
Kognitív dolgain gyakran lepődöm meg. Tegnap például hosszú hónapok után került elő az Anna és Peti összes. Lapozgatja az egyiket, majd a Petike születése résznél csodálkozva bök rá a vizeskancsóra és ezt mormogja: "Nem pi", ami annyit jelent, nem piros. Nem értettem, már hogy lenne a víz piros drágám, nézd csak, ez kék. (már miért is lenne kék?:) Leó kisvártatva elővette a másik annaéspetit, kikeresi abból is a petike születését és rábök a PIROS vízzel töltött kancsóra. "Ez Pi!". Hogy mi minden ragadja meg egy ilyen gyerek figyelmét???? :))))
Mozgásban is elképesztőt ugrott, szó szerint is, ugyanis folyamatosan és mindenhonnan ugrál, a trambulinon képes gyakorlatilag percekig folyamatosan ugrándozni. Ami új, de újabban a hétköznapjaink szerves részét képezi naponta minimum háromszor, az a FOCI. :) Ő mondja így, nem tudom honnan és mikor hallotta. Ez nagyjából annyit tesz, hogy passzolgatunk egymásnak egy labdával, de elképesztő nagyokat és pontosakat rúg, ha a labdát épp jó helyre gurítom... :) Iszonyú édes, ahogy Gól! kiáltásokkal rúgja a pöttyöst, bár még a gól fogalmával nincs egészen tisztában és ezt Ő is tudja, mert néha elbizonytalanodva megkérdi: "Nem gól?" :))) A futóbiciklin olyan sebességgel halad, hogy lassan tényleg futásnak lehet nevezni (legalábbis nekem van, hogy futnom kell mellette, ha meg akarom óvni az autóktól...:) van már olyan pillanat, mikor mindkét lába a levegőben van. Azért a motorozást sem hanyagolja, sőt, legnagyobb örömömre olyan cipőorrkímélő technikát használ újabban, hogy mindkét lábát magasan a levegőben nyújtja, csak mikor meglöki magát teszi le a talpát. :)
Az Api távollétet úgy tűnik lassan teljesen kiheveri, olyan jó látni, ahogy újra önmaga, kicsattanóan jókedvű... :) Ma még viccelődni is volt kedve, megtréfálta Apit, úgy tett, mintha nehéz volna a műanyag stoki és nem bírná fölemelni, majd kacagva fölkapta. :) Mostanában egyébként olyan sokszor jön bújni, vagy egyszerűen csak "Mammi" kiáltással odaszalad hozzám megölelni és már fut is vissza játszani. Hogy én is megpuszilgassam, ez a rövidke idő áll csak a rendelkezésemre, mert aztán az időkapu bezárul és Őuraságát nem lehet csak úgy bármikor össze-vissza puszilgatni...
Végül pedig szeretem ezt a képet. Olyan Leós. :) Nyíltszívű, jószándékú, naiv kis ember, teli szeretettel és csodálkozással a világra.
