Friss csokor aranyosság

Leó a napokban elkezdte nézegetni egy micimackó karácsonya könyvecskéjét, így aztán elmeséltem neki, hol lesz a karácsonyfánk, hogyan díszítjük majd föl, úgy emlékszem beszéltem még csengettyűkről, gyertyákról is... Viszont Leó szentül meg van győződve róla, hogy a Kisfa (ami az a nyírfa, amit Laci a ház elé ültetett és azóta szinte családunk kinti tagjának számít... :) lesz a karácsonyfánk.... ???? Hol vétettem a hibát? :))))
Bár sem beszélni sem olvasni nem tud még, "névsorolvasást" tart minden olyan helyzetben, ahol családunk összes tagja képviselteti magát. :) Így körbemutogat mindenkit, az étkezőasztalnál, illetve az esti fürdőzés alkalmával. Ha Apa széke üres, gyakorlatilag nem hajlandó enni... :) Hosszú percekig mutogatja, épp mit csinál(hat) az Apja... :)
Már említettem sokszor, hogy Leó buzgón ölelgeti az ismeretlen gyerekeket a játszón. Tegnap rajtunk kívül még két gyerek volt ott, mindkettő a csúszda mellett, elég közel egymáshoz, viszont elég távol egymástól ahhoz, hogy Leónak igencsak nyújtózkodnia kelljen, ha egyszerre akarja őket megölelni. Megoldotta... :))))

Apa-Apa-Apa!

Laci már olyan régen várta, hogy Leó végre Apázzon is... Na, most megérkezett az Apa. Természetesen kiabálva, követelőzve és csak akkor, ha kedve van hozzá... :) felszólításra semmiképp, soha... :))) (Ma reggel én hallottam egy "Apa gyeje!" kiáltást is. :)

Mászhatnék

Leónak az utóbbi napokban mászhatnéka van. :) Mindenre. :)) Kedvence, hogy egymásra teszi a kisszékeit és fölmászik rájuk, belecsücsül és csavarozik, hisz bizonyos csavarokhoz így a legegyszerűbb hozzáférni. De fölmászik az etetőszékére (bár oda még nem tud egyedül, de elindul), vagy a székekre, ma reggel pedig a komódot szemelte ki... (???) Gyanítom, ennek köze van ahhoz, hogy találtunk egy új játszót, ahol a csúszdára kicsit nehéz fölmásznia, de ha nagyon iparkodik, éppen sikerül... :) Örülök, örülök, de remélem továbbra is óvatos marad. :)

Mint a nagyok...

Úgy éreztem, ideje beszerezni Leónak egy gyerekeknek való kisasztalt, hozzá kis székekkel. Igazából még pocakban volt Leó, mikor a konyha-étkező részt festettük-rendeztük és már akkor kihagytuk neki a helyet. Az volt az álmom, hogy míg én főzök, karnyújtásnyira a gyerekeim rajzolhatnak, festhetnek az asztaluknál... :) Az álom valóra vált, azaz majdnem, ezért vettünk több széket is... :))) Leó ragyogó arccal ujjongva topogott Laci körül, míg folyt az összeszerelés, és amint megkaparintotta a csavarhúzót, azonnal hasznossá tette magát. :) Azóta meg Ő barkácsol az asztalkáján. :)

Biciklizik a család

Most, hogy lassan véget ér az idény, beszereztünk egy biciklis gyerekülést és sisakot Leónak. :) A sisak kiválasztása nem volt egyszerű, majdnem elriasztottuk a többi vevőt, mert Leó iszonytató sipításba kezdett, ahogy a fejéhez közelítettünk egy sisakkal... De szerencsére itthon gond nélkül fölvette, sőt este, külön kérte, hogy adjuk rá, alig tudtuk leszedni róla. :) Meg aztán az eső is elállt, így bicajoztunk egy jót családilag. :)

17 hónapos Leó

Nehéz összeszedni, de megpróbálok egy pillanatképet adni arról, milyen most ŐLeósága:
Mozgás: tovább ügyesedett a finommozgása, a mágneses méhecskéket nemcsak, hogy felhúzza már, hogy zenéljen, de a kis fém pöcköt le is tudja csavarni, majd újra visszaillesztve a csavarra visszacsavarja... :) Szalad, ha vau-vau kutya van a láthatáron. Természetesen a vau-vau irányába (bár mami inkább az ellenkezőbe szaladna... :)
Psziché: Hatalmas érdeklődéssel és boldogsággal figyel minden új műveletet, legfőképpen amit én vagy Laci csinálunk. Alapvetően boldog és kiegyensúlyozott, baj csak akkor van, ha a foga kínozza, mert a fájdalmat rosszul viseli. Van, hogy dühös rám, mert nem jöhet utánam a konyhába... ilyenkor bedobja a rácson lévő borzot, vagy valami olyat csinál, amit nem szoktam megengedni neki. :) Viszont egyre jobban kimutatja ragaszkodását, napközben rengetegszer odaszalad hozzám és átöleli a lábamat, vagy odabújik hozzám, Lacihoz, a nagyszülőkhöz. De minden és mindenki máshoz is, aki tetszik neki, a játszótéren gyerekeket ölelget, sorra megöleli a plüssállatait, vagy néha még a vasalódeszkát is... :)
Beszéd: NEM, MAMA, PA (apa), BO (boci), BUMBU (panda), HAM (evésnél) és számtalan szó, aminek a kezdő hangzóját ejti csak. Meg van egy saját nyelvezete, amit használ, pl. EM-EM (ha valamit meg akar szerezni...) De nagyon sokat mutogat, újabban "kétszavas mondatokat" mutogat, megmutatja az alanyt, meg az igét... :) és néha Ő az alany... :))) és persze a sok-sok állathang utánzása.
EVÉS: Sok-sok cici elsősorban, másodsorban ez-az, ami kiszámíthatatlan mind a mennyiség, mind a tartalom tekintetében. Gondolom nem marad így... :)
ALVÁS: Újabban kezd átállni a napi egyre, a délelőtti ezen a héten rendre kimaradt. De még így is volt, hogy csak 4 körül dőlt ki, ami kicsit késő. Ami új, az az esti elalvás előtti küzdelem. Eddig nem volt gond, szépen elaludt cicin, most viszont úgy érzem, mintha nem akarna aludni, sírva mutogat a sötét lakásban és körbe-körbe sétálok vele, Ő mutatja az utat. Az út persze öncélú, mert mikor falba ütközünk, mutatja az ellenkező irányt... :) Úgy érzem nem akarja elengedni ezt a világot, ami olyan izgalmas neki... :) Vagy esetleg már félne az egyedülléttől? Passz. Mindenesetre nehéz. Meg közben olyan nagyon szívmelengető, ahogy cipelem a sötétben és kapaszkodik egyik kezével a nyakamba, másikkal biztos-ami biztos, fogja a cicimet... :)
EGYÉB: Új szokása, hogy megmutatja a "varázsujját". Ez azt jelenti, hogy az egyik mutatóujjával megmutatja a másik mutatóujját. És azért varázsujj, mert az indítja be csodálatos módon a brümm-brümm autót, porszívót, fúrót, mosogatógépet, mosógépet és még sorolhatnám mimindent... :)
Kicsi Napsugaram! Nagyon szeretünk!!!! (Képünkön az egyre bővülő kedvenceivel fényképezkedett.)

Virtuális nagyszülők

A távolság okán sajnos nem találkozik Leó olyan gyakran egyik nagyszülő-párossal sem, mint ahányszor jó lenne... Viszont a technika lehetővé teszi, hogy virtuálisan mégiscsak kommunikáljanak, amit Leó újabban már ért, sőt néha élvez is... (főleg, ha közben kellő teret adunk neki, hogy ha "ellaposodik" számára a beszélgetés, legyen mihez nyúlnia... :) Azt viszont még nem érti, hogy ha megnyomjuk a beszélgetés vége gombot, hova tűnnek a nagyszülők... :)

Ess eső ess! :)

Egy éve, hogy beszereztem Leónak egy kis sárga esőkabátot... Elképzeltem az akkor még csak alig fél éves Leót sárga gumicsizmában a pocsolyákban randalírozni. :) Valahogy így... :)

De jó nekem! :)

 

"Leó, szereted Mamit?" -kérdezte Laci... A jól ismert dorombolás és bújás következett, így... :)))

Szemezget

Leó evési sebessége kísértetiesen hasonlít a babakori cicizési sebességére, ami 1,5-2 órás étkezéseket jelentett anno... Tegnap borsófőzeléket evett, egy órán keresztül. :) Eközben volt időm megfigyelni a technikáját is, mert természetesen nem hagyta, hogy segítsek neki... :) A borsószemeket kézzel egyesével tette a szájába, mindig a tőle legtávolabbi borsót véve a kezébe. Ha véletlenül összeragadtak a szemek és több is került egyszerre az ujjacskái közé, addig rázta a kis kezét, míg le nem potyogott a "fölösleg" és a maradék egyet újra a szájához emelte... :))) Videónk legutóbbi éttermi evészetünk 15 másodperces epizódját örökíti meg, mialatt Leó egyetlen tésztadarabkát vett a szájába. Kb 1 órát töltöttünk az étteremben, kiszámítható, Leó mennyit evett... :)