Gyerekek... :)

Nyárvége

A fenti képeket tegnap Laci küldte át, míg én fogorvosnál voltam. A gyerekek cukik, viszont át kellene válogatnom a szekrényeket, hogy bizonyos ruhadarabok gazdit cseréljenek. :) Szerencsére Lorinka fintor nélkül nagy lelkesedéssel hordja a Lehel pólóit, Lehel büszkén húzza magára a Leó cuccait, szóval mindenki örül, csak én sóhajtozom, hpgy már megint nőttek... :)

Miket tud már... :)

Lorin egy szempillantás alatt lett babából picilány, most meg piciből kis óvodás... Bár még nem megy óvodába, de nagyon érződik, hogy közeleg a háromévesség. Sokmindenben. Fejébe vette, hogy Ő ugyan nem hajlandó fölvenni szoknyát és ruhát. Állhatnak ám sorba a szekrényben a szebbnél szebb ruhácskák (amit én varrtam az sem kivétel), Ő csak nézegetni veszi elő őket, megállapítja, mennyire szépek, majd visszateszi. Ha valaki máson lát ruhát, mindig Ő szól és mondja, milyen szép, csinos stb... A nyáron talán kétszer vállaltam, hogy ráadok ruhát, és az azzal járó legalább fél órás üvöltést és ruhatépést... Nem tudom mi ez... (az első képen saját kreációt visel a Modell, lábán két főzőkesztyű a Kiskonyhából, nyakában Leó-féle fonott kiegészítővel és persze a még el nem hagyható pelenka a Pempörstől...)
De most arról akartam írni, ami a közel háromévesség másik oldala (a szebbik:), hogy mentálisan mekkorát lépett. Tegnap Leó hintát épített, mint oly sokszor (mert kötelük és gerenda rengeteg van a házban, milyen jó, hogy nem kaptak gyereknapra csepphintát...:)
Kedvencük, hogy hárman a gyerekszobában hintáznak, azaz egy hintázik, a másik kettő párnákkal célozza, aztán cserélnek. D tegnmap vmi új mutatványt akart Leó megmutatni és felhívott. A kép a következő volt: Leó hintázik jó alacsonyan, szinte a lába súrolja a földet, ha nem emeli föl, a hinta alatt pedig mozdulatlanul hason fekszik a két Kicsi. Leó pedig dicsekszik, milyen nehéz volt megtanítani Őket, hogy mozdulatlanul feküdjenek, jó néhány baleset kellett hozzá... és lám, tényleg, Lorin úgy kezd beszélni, hogy közben meg sem moccan...Büszkén meséli, milyen ügyes. Majd kimentem őket a helyzetből, Leó leszáll a hintáról, én meg indulok dolgomra, közben megállok a lépcsőn, mert egy érdekes mondatot hallok a még nem egészen háromévesünk szájából:
"Leó, most valami mást játszunk!"
"Jó, de mit?"
"Valami olyat, ami a másiknak is jó!"
(itt figyeltem föl, mert ez a mondat gyakran elhagyja a számat...:) de vajon érti-e ez a Csöpp, mit jelent?)
"és ki az a Másik, Lorin?"
"Hát Én, meg Lehel."
...és érti... és nem csöpp már... :)

...de hol van Lorin?

Történt egyszer, egy nyári napon, (saját mentségemre itt jegyezném meg, hogy abszolút időben voltunk :), hogy ebédhez terítek és szólok a gyerekeknek jöjjenek enni. Igen ám, de Lorint nem látom és nem is válaszol, ami nem jellemző rá. A lakást átkutatva végül a vendég WC-ben akadtam rá... (talán mert az a legkisebb, legkuckósabb, épp a délutáni alváshoz megfelelő hely a házban... :)

A Fertőzőosztály...

...azaz Pad... :) Avagy így fagyiznak a bárányhimlősök. :)

Nem bírtam már az otthon ülést, lementünk a Főtérre enni egy fagyit. Igen ám, de a fagyizó előtt boldog és egészséges gyerekek szaladgáltak, sőt ártatlan csöppségek aludtak gyanutlanul babakocsijukban... :) Így a gyerekeket megkértem, ne mozduljanak, míg én bemegyek a cukrászdába és hozok nekik fagyit... :) (oda nyilván nem jöhettek be... Cukik voltak, mozdulatlanul ültek és vártak...)

Gondos...

Nem tudom, ki hogy van vele, én rendszeresen keresem a telefonomat otthon, mert nagyon okos és folyton bújócskát akar játszani... :)
Ma épp nem kerestem, de Lorin megtalálta valamelyik búvóhelyén és máris szaladt és hozta... "Mama, tessék itt a telefonod, küldhetsz róla szmsz-t Apának." :)))

Nyárünnep

Lehel első Waldorfovis évét zárta. Nem sikerült, amiben reménykedtünk, hogy feloldódik az új közösségben. Továbbra sem játszik senkivel és nem is beszél senkivel, bár az Óvó nénik azért elmondták, hogy beszélni azért beszél, elmondja mit szeretne, vagy ha kér még valamiből... Akkor lesz nagy a hangja, ha értemegyek, akkor az öltözőben végig csúnya szavakat kiabál (azt hiszi, ez nagyon menő, mert a nagyfiúktól hallja...:) Viszont a nyárünnep előtti kertészkedésen összebarátkozott Lukival, aki nagyon megszerette és a Nyárünnepen is együtt bandáztak. Nyáron többször találkoztunk, remélem majd év közben, ha ott lesz a sok gyerek körülöttük, akkor is mer majd kapcsolódni Lehel. Lukin nem fog múlni, az biztos... :) (Ja és a kép, nyárünnepre varrtam Neki ezt a nadrágot és az ingecskét. Hála a Varrónő Gitka instrukcióinak. Azért egyedül nem tudnám megismételni még... :)

...de gurul... :)

Leó és Laci a hétvégén első közös biciklitúrájukat abszolválták, ráadásul sátorban aludtak, mindezt az iskolatársak és szüleik társasásában. :) (micsodamondat:)
A lényeg, hogy minden jól alakult, Leó bár nagyon elfáradt, nem jött vissza a vírus (a doktornő ugyanis nem engedlyezte a túrát, mert csak nemrég gyógyult meg egy vírusból, ami a csípőizületét támadta meg és nem tudta mozgatni a lábát...)
Nagyon kellenek ezek az élmények Leónak, mert még mindig olyan suta, ha kapcsolódásról van szó. Meg persze az is nagy kincs volt, hogy CsakŐmegApa... :)

Találóskérdés

Kedves Rokonok, Barátok, akik ismerik a gyerekszobát! :) A képen Három dolgot találhattok, ami a helyén maradt ebben a könnyed, teljesen átlagosnak mondható játékban. Mi lehet az? :)

Helló Június

Jövőre ugyanezt, ipari mennyiségben... Úgy talán Apának is marad estére. :)