Miket tud már... :)

Lorin egy szempillantás alatt lett babából picilány, most meg piciből kis óvodás... Bár még nem megy óvodába, de nagyon érződik, hogy közeleg a háromévesség. Sokmindenben. Fejébe vette, hogy Ő ugyan nem hajlandó fölvenni szoknyát és ruhát. Állhatnak ám sorba a szekrényben a szebbnél szebb ruhácskák (amit én varrtam az sem kivétel), Ő csak nézegetni veszi elő őket, megállapítja, mennyire szépek, majd visszateszi. Ha valaki máson lát ruhát, mindig Ő szól és mondja, milyen szép, csinos stb... A nyáron talán kétszer vállaltam, hogy ráadok ruhát, és az azzal járó legalább fél órás üvöltést és ruhatépést... Nem tudom mi ez... (az első képen saját kreációt visel a Modell, lábán két főzőkesztyű a Kiskonyhából, nyakában Leó-féle fonott kiegészítővel és persze a még el nem hagyható pelenka a Pempörstől...)
De most arról akartam írni, ami a közel háromévesség másik oldala (a szebbik:), hogy mentálisan mekkorát lépett. Tegnap Leó hintát épített, mint oly sokszor (mert kötelük és gerenda rengeteg van a házban, milyen jó, hogy nem kaptak gyereknapra csepphintát...:)
Kedvencük, hogy hárman a gyerekszobában hintáznak, azaz egy hintázik, a másik kettő párnákkal célozza, aztán cserélnek. D tegnmap vmi új mutatványt akart Leó megmutatni és felhívott. A kép a következő volt: Leó hintázik jó alacsonyan, szinte a lába súrolja a földet, ha nem emeli föl, a hinta alatt pedig mozdulatlanul hason fekszik a két Kicsi. Leó pedig dicsekszik, milyen nehéz volt megtanítani Őket, hogy mozdulatlanul feküdjenek, jó néhány baleset kellett hozzá... és lám, tényleg, Lorin úgy kezd beszélni, hogy közben meg sem moccan...Büszkén meséli, milyen ügyes. Majd kimentem őket a helyzetből, Leó leszáll a hintáról, én meg indulok dolgomra, közben megállok a lépcsőn, mert egy érdekes mondatot hallok a még nem egészen háromévesünk szájából:
"Leó, most valami mást játszunk!"
"Jó, de mit?"
"Valami olyat, ami a másiknak is jó!"
(itt figyeltem föl, mert ez a mondat gyakran elhagyja a számat...:) de vajon érti-e ez a Csöpp, mit jelent?)
"és ki az a Másik, Lorin?"
"Hát Én, meg Lehel."
...és érti... és nem csöpp már... :)