Nyárünnep

Lehel első Waldorfovis évét zárta. Nem sikerült, amiben reménykedtünk, hogy feloldódik az új közösségben. Továbbra sem játszik senkivel és nem is beszél senkivel, bár az Óvó nénik azért elmondták, hogy beszélni azért beszél, elmondja mit szeretne, vagy ha kér még valamiből... Akkor lesz nagy a hangja, ha értemegyek, akkor az öltözőben végig csúnya szavakat kiabál (azt hiszi, ez nagyon menő, mert a nagyfiúktól hallja...:) Viszont a nyárünnep előtti kertészkedésen összebarátkozott Lukival, aki nagyon megszerette és a Nyárünnepen is együtt bandáztak. Nyáron többször találkoztunk, remélem majd év közben, ha ott lesz a sok gyerek körülöttük, akkor is mer majd kapcsolódni Lehel. Lukin nem fog múlni, az biztos... :) (Ja és a kép, nyárünnepre varrtam Neki ezt a nadrágot és az ingecskét. Hála a Varrónő Gitka instrukcióinak. Azért egyedül nem tudnám megismételni még... :)