Rajzolni jó! :)

Betegecskék

"Füles" család vagytok, mondta a "cicás doktorbácsink" és kezembe nyomta a családi kiszerelést a fülgyulladásra való homeós bogyóból. :) Továbbra sem hiszek a homeós bogyóban, de a gyerekeink imádják és segít, mikor óránként kell fülbe csöppenteni, hagymát fejre fáslizni, mert közben adhatok egy kis bogyót és máris mindenkinek jobb lesz a kedve... :) Lehelnek ezúttal gennyes fülgyulladása volt, a doktorbácsinknak hála, megúsztuk az antibiotikumot. Lorin is szenvedett mindkét fülével, de ezúttal nála is elmaradhatott az antibiotikum, csak a 15 hónapos oltásával üldöz a védőnő, amit újra le kell mondanom, mert megint taknyos... Egyébként pedig egy finom lányos simogatás Lorin-módra csodákat tesz... főként egy kis hagymával kombinálva... :)))

Játék hármasban, avagy megy a gőzös...

Testvérek...

Erről a képről eszembe jutott egy másik kép a múltból, egy másik "Nagy" és egy másik "Kicsi" volt rajta és épp így, ezzel a büszke mosollyal kísérte a "Nagy" a "Kicsit", s a "Kicsi" ugyanezzel a boldogsággal az arcán totyogott... :) (Ha megtalálom, fölrakom ide...
(És egy közérdekű közlemény, Kedves Olvasók, ha visszagörgettek áprilisra, találtok új posztokat... :)

Nagyfiú

Nézegetem a tejfogas képeit, aztán meg ezt az elölfogatlant... és már ez is a múlt. Mert mostanra kinőttek a felső metszők, szép szabályosak és nagyok a kis tejfogakhoz képest. Hjaj, mikor volt az már, amikor azt mondta, hogy "Bumijabumija!", mikor megijedt a magasságtól és félt, hogy leesik... :)
Ő a hullámzó a gyerekeink közül. Azaz, néha elveszítem, mikor eltávolodunk egymástól, aztán eltelik egy-két hét és újra egymásra találunk. Most épp itt tartunk... kezdődik a nagy egymásratalálás, összhangban lévő boldog békeidő... :)

A tejtestvérek

Emlékszem, még a 4D-s UH-on jegyezte meg a doktornő, ahol a Fiúk is jelen voltak, mert kicsit az ő kedvükért csináltattuk, hogy úgy látja, ez a pici lány a pocakban a kisebbik Fiúra hasonlít. :) ...és tényleg. :) Ők ketten nagyon hasonlítanak egymásra, bár Lorin sok mindenben hasonlít inkább Leóra, de ami a külsőt illeti, inkább Lehel. Aztán tejtestvérek is lettek ők ketten, ami szerintem már így is marad, amíg szoptatni fogom Lorint, Lehel is csatlakozik alvás után... Mostanában pedig, hogy Lehelt sokat itthon tartom ha csak taknyos egy kicsit, ők ketten sok időt töltöttek együtt és Lorin nagyon megszerette Lehelt. Már ki tudja mondani a nevét, nagyon cuki, mert az l-betűknél kidugja kicsit féloldalra a nyelvét... :) és Lehelt követeli a játszótéren, üljön vele a hintára, Ő kapja el a csúszdán, ő fogja meg a kezét, és úgy egyáltalán, állandóan szemmel tartja, követi... Minap Lorin épp az ölemben ült, mikor Lehel sírva ébredt a délutáni alvásból. Lorin rámnéz, mutatja és mondja: Lehel, majd indul, a hangerő ellenére bemerészkedik Lehelhez és simogatja a fejét. :) Ha alszik Lehel és Leóval épp beszélgetünk arról, mikor ébresszük föl, Ő már indul is ébreszteni és énekli, amit ilyenkor szoktam ( a János bácsis éneket...:)

Lorin 19 hónapos!

"A sikertörténet folytatása..."

...pedig, hogy Lehelt fölvették a Nagykovácsi Waldorf óvodába! Ráadásul egy csoporton belüli kicsi (6 fős) csoportba, akik az emeleten lesznek, de az udvaron közösen lesz a nagycsoport (30 fő), illetve kirándulni is együtt mennek. Egy évig tart ez a kicsit elkülönített lét, addig nem is kell minden nap, csak heti háromszor menni és persze csak délelőtt. Mindezt pedig (ha emberismeretünk nem csal) szívünknek kedves pedagógusokkal, emberekkel. Úgy érezzük, pont erre van most szüksége Lehelnek. Amit az idén elszúrtunk ezzel a neki még túl korai ovikezdéssel, ráadásul zsúfolt csoporttal, talán majd a következő nyugis év helyrehozza.
Így ezzel még egy probléma került megoldásra... Már csak a hol fogunk lakni kérdéskör nyomaszt, bár nyilván nem lehetünk elégedetlenek, hogy egy hónap alatt erre nem sikerült megnyugtató megoldást találni... :) Ez több körös mérkőzés lesz.

Lorin másfél éves

Jár, kis túlzással beszél, kristálytisztán énekel, kacarászik felhúzott orral és tündérpofival, szemébe lógó hajjal. Puszit ad. Nem is akár milyet! :) Először is koncentrál és mosolyogva kissé csücsörítve közelít, majd mikor már néhány másodperce pusziközelségben tartja a kis arcát, cuppant egy hallható és érezhető puszit... :) Bőszen osztogatja testvéreinek, babáinak, Apának és persze nekem. Ha pedig valamiét beütötte, jön, mutatja és hasonló arckifejezéssel, mint mikor Ő készül adni, várja a puszit... :) Ennivaló szőke kis falatka. Súlya 10 kiló fölött van éppen, haja egyre több és hosszabb, kissé hullámos szőke zuhatag, szeme gyönyörű meghatározhatatlan színű, valahol a szürke-zöld-világosbarna között félúton. :) Nagyon sokmindent ért már, és rengeteg mindent mond is magától, felismerhetően, sok dolgot pedig utánam mond. Nem tudom már felsorolni, mert annyi szót ismer, köztük bonyolultabbakat is, pl. helikopter ("opter"), papagáj. :) Ő az első gyerekünk, aki magára használja a "baba" szót. Kezdi összefűzni a szavakat, pl. "baba csat", ami annyit tesz, kéri a csatos dobozát, vagy hajgumiját. ...és igen, nagyon lányos, minden reggel elkéri a csatos dobozkáját, hogy kedvére átválogathassa, melyiket tegyük a hajába. Ha kezébe kerül egy ruhadarab, bájosan a nyaka köré tekeri és learatja a nézőközönség elismerő pillantásait szépségére vonatkozóan... :) Szeret babázni, ölelgeti puszilgatja, ringatja őket, szereti ha bevisszük és egymás mellé ültetjük a sátorban őket, megszámolja, majd megeteti-itatja valamennyit. :) Biztos sikere van a böngészőknek, persze csak labdán ülve az igazi (a sok labdán ülésnek meg is lett a gyümölcse, Kinga szerint nem kell szupináló cipő!!!),de bármely könyvet élvezettel lapozgatja, szereti a kiskonyhát és persze legozik kislegoval, mint a Fiúk... :) Sajnos kétszer volt már csúnya fülgyulladása és a doktornénik igazán ért a riogatáshoz, így mindkétszer antibiotikumot kapott szegény. Bízom benne, legközelebb lesz egy kicsivel több bátorságom és kihagyjuk az életünkből a gyógyszert. Bár a cicás doktorbácsink szerint ha az én nyugalmamnak ez az ára, hogy Lorin több antibiotikumot kap, hát legyen... :)
...és még valami. A kedvenc részem a napi rutinnak, amikor Lorint kiemelem este a kádból (még mindig a kiskádban fürdik:))) és felállítom a mosógép tetejére, hogy megtöröljem, Ő egy határozott mozdulattal maga elé rántja a zuhanyfüggönyt, hogy elbújjon. Nekem jó sokszor kell megkérdeznem, hol van, mire kikukucskál sandán a függöny mögül és ami ezután történik, az olyan édes... elengedi a függönyt és rám mutat a mutató ujjával meg is bökve a mellkasomat, közben pedig ellágyult hangon mondja: "Mama". Majd magára mutat, ujjával ugyanott megérinti saját mellkasát és egészen lehalkítja a hangját, ünnepélyes kinyilatkoztatással, megdicsőült arckifejezéssel súgja lehelet finoman: "Baba!". Édes drága öntudatra ébredt kicsi boldog leánykám! Nagyon szeretlek! :)))

Leó 7 éves