Lorin másfél éves

Jár, kis túlzással beszél, kristálytisztán énekel, kacarászik felhúzott orral és tündérpofival, szemébe lógó hajjal. Puszit ad. Nem is akár milyet! :) Először is koncentrál és mosolyogva kissé csücsörítve közelít, majd mikor már néhány másodperce pusziközelségben tartja a kis arcát, cuppant egy hallható és érezhető puszit... :) Bőszen osztogatja testvéreinek, babáinak, Apának és persze nekem. Ha pedig valamiét beütötte, jön, mutatja és hasonló arckifejezéssel, mint mikor Ő készül adni, várja a puszit... :) Ennivaló szőke kis falatka. Súlya 10 kiló fölött van éppen, haja egyre több és hosszabb, kissé hullámos szőke zuhatag, szeme gyönyörű meghatározhatatlan színű, valahol a szürke-zöld-világosbarna között félúton. :) Nagyon sokmindent ért már, és rengeteg mindent mond is magától, felismerhetően, sok dolgot pedig utánam mond. Nem tudom már felsorolni, mert annyi szót ismer, köztük bonyolultabbakat is, pl. helikopter ("opter"), papagáj. :) Ő az első gyerekünk, aki magára használja a "baba" szót. Kezdi összefűzni a szavakat, pl. "baba csat", ami annyit tesz, kéri a csatos dobozát, vagy hajgumiját. ...és igen, nagyon lányos, minden reggel elkéri a csatos dobozkáját, hogy kedvére átválogathassa, melyiket tegyük a hajába. Ha kezébe kerül egy ruhadarab, bájosan a nyaka köré tekeri és learatja a nézőközönség elismerő pillantásait szépségére vonatkozóan... :) Szeret babázni, ölelgeti puszilgatja, ringatja őket, szereti ha bevisszük és egymás mellé ültetjük a sátorban őket, megszámolja, majd megeteti-itatja valamennyit. :) Biztos sikere van a böngészőknek, persze csak labdán ülve az igazi (a sok labdán ülésnek meg is lett a gyümölcse, Kinga szerint nem kell szupináló cipő!!!),de bármely könyvet élvezettel lapozgatja, szereti a kiskonyhát és persze legozik kislegoval, mint a Fiúk... :) Sajnos kétszer volt már csúnya fülgyulladása és a doktornénik igazán ért a riogatáshoz, így mindkétszer antibiotikumot kapott szegény. Bízom benne, legközelebb lesz egy kicsivel több bátorságom és kihagyjuk az életünkből a gyógyszert. Bár a cicás doktorbácsink szerint ha az én nyugalmamnak ez az ára, hogy Lorin több antibiotikumot kap, hát legyen... :)
...és még valami. A kedvenc részem a napi rutinnak, amikor Lorint kiemelem este a kádból (még mindig a kiskádban fürdik:))) és felállítom a mosógép tetejére, hogy megtöröljem, Ő egy határozott mozdulattal maga elé rántja a zuhanyfüggönyt, hogy elbújjon. Nekem jó sokszor kell megkérdeznem, hol van, mire kikukucskál sandán a függöny mögül és ami ezután történik, az olyan édes... elengedi a függönyt és rám mutat a mutató ujjával meg is bökve a mellkasomat, közben pedig ellágyult hangon mondja: "Mama". Majd magára mutat, ujjával ugyanott megérinti saját mellkasát és egészen lehalkítja a hangját, ünnepélyes kinyilatkoztatással, megdicsőült arckifejezéssel súgja lehelet finoman: "Baba!". Édes drága öntudatra ébredt kicsi boldog leánykám! Nagyon szeretlek! :)))

Leó 7 éves

"Lelel" négy éves

Lelel, ahogy Lorin mondja. :) Olyan sokat fejlődött mostanában. A babából tényleg kezd kisfiúsodni. Ahogyan Leóval vitába száll és abszolút adekvátan (így Leónak néha igencsak bosszantóan) szúr vissza szavakkal. Ahogyan gyönyörűeket rajzol, persze témájában általában Leót utánozza, de mikor néha megjelenik saját képi világa, az nagyon Leheles... Ahogy Lorinra értőn és érzékenyen reagál, ugyanakkor határokat is szab. (Ma reggel látom, hogy Lorin levette a babája sapiját, amit persze visszarakni már nem tud, adja tehát Lehelnek, aki szó nélkül már teszi is vissza a baba fejére. Lorin persze újra leveszi, Lehel még másodszor is visszarakja, de harmadjára kerek perec elküldi a testvérét. :) Néha tud már türelmes is lenni és kivárni, míg Lorin magától odaadja az adott dolgot, sőt ha kérem, szépen kéri és meg is köszöni. :) (Persze ezt Lorin is megteszi, de azt gondolom, 18 hónaposan még könnyebb, mint 4 évesen... :) Kétkerekű biciklit hajt nagyon ügyesen, már csak a fékezést kellene begyakorolni. :) és persze irtó büszke magára, amire nagyon nagy szüksége is van! :)
A negatív oldal az óvoda és a szorongások, amiről azt gondolom, van némi összefüggés. Sajnos korai volt neki a háromésfélévesen oviba menetel. Főleg egy harminc fős vegyes csoportba, és épp ilyen csoportba... Van néhány gyerek ugyanis, akik szekálják. Nem durván, csak épp igen bosszantóan "ölelgetik", csipkedik, gyomrozzák látszólag szeretetből. Ő a csoport "babája", akit mindenki macerál. Szerintem csúfolták is, mert nem tisztán beszél, így a kezdeti beszédessége (emlékszem, még épp Marianna néni jegyezte meg nekem, hogy Lehel milyen cuki, ahogy mindent kommentál és be nem áll a szája, annyit mesél neki...), nos ugyanez az óvónő néhány hónapja hívta fel a figyelmemet egy "F"-es kódra, ami pont azt a jelenséget takarja, hogy a gyerek nem szólal meg bizonyos helyzetekben/emberek jelenlétében. Lehel ugyanis nem szólal meg az óvodába. Ez elég komoly jelzés nekem, ha nem költöznénk, akkor is kivenném ebből a csoportból. Most két hete nem jár és már nem is fog, az elmúlt időszakban pedig mindenféle taknyosságra hivatkozva itthon tartottam. Ami még az óvoda ellen szól, bár ez biztos minden óvodánál így van valamennyire, az a mérhetetlen "szemét", amit a gyerekeim hazahoznak. Itthon a játékban, a rajzokban, a beszédjükben megjelenik és csak pislogok néha, hogy ezt meg honnan... Olyan kis védtelen szivacsok és életkorukból adódóan persze mindent utánoznak. Várom a nyarat, hogy kikopjanak ezek a sallangok.
A magasságáról és a súlyáról a későbbiekben nyilatkozom. Egy biztos, szépszál legény. :) Meg az is, hogy minden nap megölel, megszorít és közben azt mondja, "Juj de nagyon szeretlek Téged!" :))) ...és én pedig Őt jujdenagyon... :) Isten éltessen kicsi Buddhánk! :)

Az Ünnepeltek és a Kakukktojás... :)

Itt az idő...

Pörögnek az események mifelénk. A nagy hír, hogy Leót felvették a Hidegkúti Waldorfba, ami akkora szenzáció, hogy néha még mostanában is "csekkoljuk" az e-mailt, mert olyan kicsi volt a valószínűsége... Az Óbudait még mindig nem tudjuk, de már nem is fontos, mert eldöntöttük, hogy Pesthidegkút lesz az iskolánk az elkövetkező 17 évben (három gyerekkel számolva... :) Egy olyan tanítót kapott, aki ritka mint a fehér holló, még a waldorfos körökben is, így igazán nem kellett gondolkodnunk rajta, mihez is kezdjünk. Napjainkat pedig a családunk áttelepítésének problémaköre tölti ki, illetve én még újabb három környékbeli ovit környékezek meg közben Lehelnek, ráadásul a szülinapok is vészesen közelednek és még kis koronákat szeretnék varrni, hogy "méltóképp" ünnepeljünk :)...
Egy szó mint száz, pörögnek az események... :)))

Vadalmák

Breaking news

Lorinkánk első lépéseit megtette! Az alkalomhoz illő komoly, koncentrált arckifejezéssel, összpontosítva totyogott felém, szerencsénkre pont nálam volt a telefonom, így felvétel is készült róla. Hamarosan megtekinthető! :))))

17 hónapos Kisvirág

Viszi a lába... :)

Leó befejezte a vacsorát, feláll és hívja Lehelt játszani. Lehel indul, de Laci tartóztatja:

- "Lehel, nem kérsz többet?" 

-"de, még kérek...

-akkor mondd Leónak, hogy még nem tudsz menni, mert még vacsorázol!"

Lehel folytatja az evest, de Leó megint hívja. Lehel megszólal:

"Leó, nem tudok vacsorázni, mert megyek!"... és ment... :)

Felvételin innen és túl

Juj de nagyon izgulok! Talán még a szakvizsgám előtt sem voltam ilyen ideges. Talán mert kevés az esélyünk és az sem rajtunk múlik, mert ezekbe a Waldorf intézetekbe születni lehet csak, ha nem az óvodájukból megyünk... Azért minket nem olyan fából faragtak, akik csak vállat vonogatnak és feladják, így megpróbáljuk, beleadtuk minden energiánkat. Leadtuk a leadandókat, túl vagyunk az egyik iskola gyerekfelvételi részén, jövő héten lesz a szülői rész és a másik iskola gyerek-szülő része. Ja, meg ha lúd, hát legyen kövér, jövő héten még Lehel új ovijába is felvételizünk ugyan azon a napon... :) Szorítson, aki tud!