Szívószál

Tegnap este gondoltam egyet és azt mondtam a Fiúknak, ma nincs szívószál a tejhez. Minden nap kétszer isznak tejet szívószállal, így most naponta négy szívószál landol a kukába, de ha Lorin is bekapcsolódik, úgy már hat fog... Meghökkentek, majd hozzátettem, ezután minden héten tartunk egy szívószálmentes napot, Ti így járulhattok hozzá a Földünk védelméhez... Leóval épp előtte nap nézegettük a különböző szeméttípusok útját, az ujrahasznosítást, így rögtön értette, miről beszélek. csillogó szemmel kapcsolódott az óvodai ismereteivel: "Mama, Gabi néni szerint a jegesmedvéket fenyegeti legelőször a veszély!" ... :) Majd megkérdezte, miért csak egy nap, inkább mostantól soha többé ne használjunk szívószálat!" Ezen meglepődtem, mert nagyon szeretik, de annál büszkébb voltam a vállalásukon, amiben természetesen Lehel is azonnal készségesen partner lett... :) és még sokmindenről beszélgettünk vacsora közben, a globális felmelegedéstől kezdve, a fogyasztói társadalomig, legalábbis elmeséltem nekik miért nem fogok az almás telefonomon többé szoftvert frissíteni... :)

Az Öreg Bölcs... :)

Uzsonnáznak a gyerekek. Leó kér valamit, de nem várja meg a válaszom, vagy legalábbis úgy tesz, mint aki nem hallja, csak elrohan, hogy megoldja. Nagyot sóhajtok és az orrom alatt dünnyögök valami okosságot arról, hogy ez a gyerek nem hallgat az okosabbra...
Mire Lehel két harapás között azonnal a védelmébe veszi a bátyót és odaveti nekem:
"Nem baj, majd én figyelek rá.!"
(direkt visszakérdeztem, hogy kire is figyel, hát Leóra... :) Na így már nyugodt vagyok én is. :)

"Én is óvodás vagyok!"...

...mondja Lehel büszkén, amikor meglátja az óvoda ajtaján a kitett rajzon az új kicsik jelei között a sajátját. :) Kishajó. :) Eddig nem sírt, boldogan ment, még Ő biztatta Leót, aki nem akaródzott, hogy dehát Leó, én is ott leszek... Benn még nem játszik, csak az óvónőhöz tapadva, vagy mostanában már nélküle szemlélődik... Általában alszik is... Ma volt az ötödik napja, (múlt héten kezdte, de egyelőre még csak három nap a penzum), a héten pedig itthon tartottam taknyosság miatt, csak tegnap és ma volt munkanapja, de ma reggelre kifújt a lelkesedés és az itthoni öltöztetése is két embert igényelt... Jól időzített, mert odabenn épp felügyelői látogatás volt ma, az összes óvónő, néhány jegyzetelő főiskolás és két védőnő volt "csak" jelen, mikor Laci leadott egy üvöltve tiltakozó Lehelt.... :((( Szegénykém. Egyébként nagyon oda vannak érte, "olyan baba még" mondja Szandra néni, a keze, a feje tényleg nagyon baba (kutacsa is van, és tényleg lassan érő típus)... Az óvónők mesélték, hogy tegnap átjött a nyusziék dadusa és mikor megpillantotta Lehelt, odaszaladt hozzá és ismeretlenül összepuszilgatta... Mikor elment, Lehel próbálta durcás arccal letörölgetni magáról a puszinyomokat... :)
Remélem hétvégén jól kipiheni magát, beszippantja a mamiélményt és hétfőn újra büszke óvodásként lépdel majd bátyja mellett be az óvodába... :)

A kicsi NŐ...

...ül a szőnyeg közepén, két kezével a saját hajába kapaszkodik és visít... :)

Egy éves Lorin!

Kedves lénye, mosolya, bújása, kacagása, rajongása, ragaszkodása, huncutsága, szépsége, kicsi tenyerei csattogása, illata, könnyes szeme, ásítása, mammamma-mamázása, utánzása, cuppogása, sóhajtása... Lorin... Már egy éve, hogy idekinn is szeretgetjük, csodáljuk, növesztgetjük! :) Isten éltessen!
(majd írok száraz tényeket is, meg mittudmárt, meg ünneplős képet is rakok föl, ez most csak egy kis sóhaj volt így az évfordulón...:)

Pöttömlány és a Szomorú szemű Óvodás

A szúnyogok támadása... :)

Kedvenc játékuk Lacival, a "szúnyogjáték" néven futó fogócska, ahol néha Apa az üldöző "szúnyog" és a fiúk menekülnek kacagva, néha meg ők lesznek a szúnyogok és Apa a menekülő... :) Nézni is öröm, nem beszélve a jótékony hozadékáról, igazi sportértéke van... ;)

A "Hordozó" és a "Hordozott" esete...

Éppen nagy az összhang Fiaink között. :) Szeretem az ilyen pillanatokat... Ma mikor a kikötőben sétáltunk, rájuk szóltam, hogy óvatosan szaladgáljanak, mert belepottyanhatnak a vízbe... meg azt is hozzá tettem, hogy persze én azonnal utána ugranék a vízbeesettnek, hogy kihúzzam. Lehel rögtön kontrázott, hogy persze, Ő is azonnal utánaugrana... :) Lecsillapítottam a kedélyeket, megbeszéltük a vésztervet, hogy a másikuk nem ugrál sehová, hanem kiabál Apának (aki Lorint tolta babakocsiban és a diskurzus miatt jócskán lemaradtunk mögötte). Majd Leó csillogó szemmel, komoly hangon érett nagyfiúként így szólt: mama, ha Te nem lennél itt és Lehel beleesne a vízbe, én is utána ugranék. De jó, hogy így szereted a testvéredet, hogy rögtön utána ugranál, mondom én, mire Ő ártatlan hangon még hozzáteszi: "Persze, csak előbb azért levetkőznék!" Az én érző lelkű, praktikus nagyfiam... :)

Micsoda nap!

Az idei nyaralás kétségkívül legnagyobb szenzációja a tegnapi "csakafiúk" nap volt, amikor is Laci és fiacskái útrakeltek Toulon városába... Nem is akár hogyan, TGV-vel. :) A fiúkkal egész úton madarat lehetett fogatni, nem is csoda, ha ilyen kilátásuk volt... :) Majd Toulonban hajóval körbementek a haditengerészeti kikötőben és látták többek között a francia flotta repülőgéphordozóját... Kerek volt a nap.
Mindeközben Lorin "itthon" mászva jött ki utánam a konyhába! :) Már néhány napja látom, ahogy próbálgatta, most jött el az idő, hogy rögtön jónéhány métert megtéve megörvendeztessen minket új tudományával! :)
...és még mindig nincs vége... Lehel dadogása... Néha javult, majd megint romlott, majd újra javult... Néhány napja újra javuló tendenciát éreztem, tegnap pedig néhány megakadást leszámítva teljesen folyékonyan beszélt! Ma délutánra pedig tökéletesen eltűnt a dadogás! Olyan furcsa hallgatni, hogy folyékonyan beszél, érzem rajta a nagy megkönnyebbülést, velünk pedig madarat lehetne fogatni! :)

Vonulunk

Ha jó passzban vannak a gyerekek, elég jó a hangulat az utcán, ahol vonatost játszva összekapaszkodva haladnak, vagy épp beépítenek egy "teherbabakocsit" maguk a szerelvények közé és úgy haladunk, de olyan is megtörténik, hogy Leóval emelgetteti magát Lehel és úgy jönnek, bár így nem haladunk, vagy a briósról Lehel arcára ragadt cukordarabokat Leó útközben nemes egyszerűséggel lenyalogatja... Szóval jó a hangulat és nézőközönségünk is akad bőven... :)