A "Hordozó" és a "Hordozott" esete...

Éppen nagy az összhang Fiaink között. :) Szeretem az ilyen pillanatokat... Ma mikor a kikötőben sétáltunk, rájuk szóltam, hogy óvatosan szaladgáljanak, mert belepottyanhatnak a vízbe... meg azt is hozzá tettem, hogy persze én azonnal utána ugranék a vízbeesettnek, hogy kihúzzam. Lehel rögtön kontrázott, hogy persze, Ő is azonnal utánaugrana... :) Lecsillapítottam a kedélyeket, megbeszéltük a vésztervet, hogy a másikuk nem ugrál sehová, hanem kiabál Apának (aki Lorint tolta babakocsiban és a diskurzus miatt jócskán lemaradtunk mögötte). Majd Leó csillogó szemmel, komoly hangon érett nagyfiúként így szólt: mama, ha Te nem lennél itt és Lehel beleesne a vízbe, én is utána ugranék. De jó, hogy így szereted a testvéredet, hogy rögtön utána ugranál, mondom én, mire Ő ártatlan hangon még hozzáteszi: "Persze, csak előbb azért levetkőznék!" Az én érző lelkű, praktikus nagyfiam... :)