2013. április 11., csütörtök

Tojásfestés

Megörökítendő Leó első festett húsvéti tojásait..


2013. április 9., kedd

Kettesben (Apa írása)

Ma úgy alakult, hogy Lehel fiam velem tartott egy kávéházi megbeszélésre. Ő a maga nyugodtságával élvezte a helyzetet, nekem pedig igazi élmény volt. Így indul egy igazán szép nap.


2013. április 4., csütörtök

Kint és Bent

Mintha a külvilág a belsőm tükre lenne mostanában. Persze nem ér engem megkövezni az időjárás miatt... :)
De úgy tűnik, ami máskor "magától" működik, az most nem megy. Se bent, se kint. Nem fakadnak maguktól a rügyek, nem virágoznak a fák, eltelt a Húsvét anélkül, hogy észrevettük volna "megváltódtunk", közelednek a születésnapok és még egy ajándékot sem tarok a kezemben, de még a fejemben sem. "Valami valahol eltörött, valami valahol nincsen rendjén..."
Szükség lenne a Barátokra, a Találkozásokra, legfőképpen pedig az Időre, amikor a lelkem készülődhet. A lecke, amit nem tanultam még meg, hogy az Ünnep nem megy magától... és itt most nem a terülj-terülj asztalkámra gondolok, mert az érdekel a legkevésbé. Hanem hogy a profán időből átkerüljünk a szent időbe, a hétköznapból az ünnepbe. ..és valójában nem kell hozzá sok, csak rászánni az időt, hogy belül megtörténhessen, elindulhasson valami. Mondjuk minden este 10 perc, egy égő gyertya, egy sötét szoba, egy ének, mi és Ő. Én így képzelem. :) Meglátjuk, hátha kint is kitavaszodik. :) mert annyira várom már a születésnapokat, a mihúsvétunkat, az ünneplést, a megváltást.

2013. április 3., szerda

2013. március 25., hétfő

Nyuszi hopp... :)


Ha nem néznék a naptárra és időben teljesen dezorientált volnék is (ami nem áll távol tőlem, még ha alszom sem), akkor sem lehetne nem észrevenni ezt az ugrásszerű fejlődést és ezeket a mérföldes lépteket, amivel Lehel napról-napra a kisgyerekkor felé halad. :) Nem mondhatom, hogy huncut, inkább csak azt, hogy játékos és jókedélyű, mindig készen áll egy kis kukucskálásra vagy bármit a fejére húzásra, majd Mamira-mosolygásra azzal a gyönyörű mosolyával... :) Tegnap először integetett a maga módján persze, maga felé fordította kis kezecskéjét és boldogan nyitogatta az ujjait és mondta hozzá :"Há-Há", ami gondolom annyit tesz: Pá-pá. :) Sajnos Nagymamáék épp lemaradtak róla, mert őket búcsúztattuk az ablakból, így nem láthatták-hallhatták, de itt üzenem, Ildi-Laci, Ti voltatok az első apropó... :)) Kedvencei az erkélyládában lévő forgók, naponta többször elzarándokol az erkélyajtóhoz, feláll, s ha pörögnek a forgók sikongat, magyaráz és a kezével mutatja a pörgést. :) Leót pedig buzgón lesi lépten-nyomon, tegnap este a Leótól lesett mozdulattal próbálta Ő is magára húzni a pizsamáját...
Sajnos még egy dolgot nem lehet nem észrevenni, az a tehéntej-fehérfe allergia. Múlt hét óta ismét fogyasztottam sajtot és az éjszakák egyre rémesebbek, mára virradóan kétszer másfél órát aludtam, illetve plusz egy reggelit Laci jóvoltából, ami aranyat ért... Így újra száműzhetek minden tejterméket az étrendemből, pedig annyira bíztam az egy éves korban...

2013. március 21., csütörtök

Reggeli mazsola

Leó reggel bekuckózta magát az ágyába és házat épített bent, ahol mindennek meg volt a helye, mint utóbb kiderült, még Lehelnek is. Mikor hangosan elégedetlenkedett, bementem, megkérdeztem, kihozzam-e Lehelt, mire Ő:
"Ne vigyed ki, csak tedd a helyére! Fektetve!" :)))

2013. március 20., szerda

Mester és Tanítvány

Végre elérkezett az idő, hogy már nem (csak) Leó utánozza Lehelt, hanem a Pici is lelkesen követi a Nagyot.
Tegnap este a fürdés előtti nagy pakolás utolsó simításai folytak, mikor Leó úgy tolta helyére az egyik kisszékét, mintha füvet nyírna vele. Brümmögött és énekelt is hozzá. Lehel, ahogyan ezt meglátta, azonnal eldobott a kezéből mindent, amivel épp foglalkozott, nagyot sikkantott, majd odamászott Leóhoz és megbabonázva figyelte a nagyot. Mikor Leó a helyére tolta a széket, szaladt a fürdőkádba. Nem így Lehel, aki odamászott a kisasztalhoz, összeszedte minden erejét és kiszabadította a betolt széket, majd kétlábra állt és az imént ellesett módon brümmögve tologatni kezdte a széket, akarom mondani a fűnyírót... :)

Új seprű jól seper... :)

2013. március 19., kedd

Nagyfiú


Ági barátnőm a múltkoriban Leót látva megjegyezte, olyan becsapós a blog, ott olyan nagyfiúnak tűnik, pedig még nem is olyan nagy... Hát most sokkolok mindenkit, aki élőben is látja, ezzel a jóképű fiatalemberrel... :)

Felvonón