Ha nem néznék a naptárra és időben teljesen dezorientált volnék is (ami nem áll távol tőlem, még ha alszom sem), akkor sem lehetne nem észrevenni ezt az ugrásszerű fejlődést és ezeket a mérföldes lépteket, amivel Lehel napról-napra a kisgyerekkor felé halad. :) Nem mondhatom, hogy huncut, inkább csak azt, hogy játékos és jókedélyű, mindig készen áll egy kis kukucskálásra vagy bármit a fejére húzásra, majd Mamira-mosolygásra azzal a gyönyörű mosolyával... :) Tegnap először integetett a maga módján persze, maga felé fordította kis kezecskéjét és boldogan nyitogatta az ujjait és mondta hozzá :"Há-Há", ami gondolom annyit tesz: Pá-pá. :) Sajnos Nagymamáék épp lemaradtak róla, mert őket búcsúztattuk az ablakból, így nem láthatták-hallhatták, de itt üzenem, Ildi-Laci, Ti voltatok az első apropó... :)) Kedvencei az erkélyládában lévő forgók, naponta többször elzarándokol az erkélyajtóhoz, feláll, s ha pörögnek a forgók sikongat, magyaráz és a kezével mutatja a pörgést. :) Leót pedig buzgón lesi lépten-nyomon, tegnap este a Leótól lesett mozdulattal próbálta Ő is magára húzni a pizsamáját...
Sajnos még egy dolgot nem lehet nem észrevenni, az a tehéntej-fehérfe allergia. Múlt hét óta ismét fogyasztottam sajtot és az éjszakák egyre rémesebbek, mára virradóan kétszer másfél órát aludtam, illetve plusz egy reggelit Laci jóvoltából, ami aranyat ért... Így újra száműzhetek minden tejterméket az étrendemből, pedig annyira bíztam az egy éves korban...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése