De úgy tűnik, ami máskor "magától" működik, az most nem megy. Se bent, se kint. Nem fakadnak maguktól a rügyek, nem virágoznak a fák, eltelt a Húsvét anélkül, hogy észrevettük volna "megváltódtunk", közelednek a születésnapok és még egy ajándékot sem tarok a kezemben, de még a fejemben sem. "Valami valahol eltörött, valami valahol nincsen rendjén..."
Szükség lenne a Barátokra, a Találkozásokra, legfőképpen pedig az Időre, amikor a lelkem készülődhet. A lecke, amit nem tanultam még meg, hogy az Ünnep nem megy magától... és itt most nem a terülj-terülj asztalkámra gondolok, mert az érdekel a legkevésbé. Hanem hogy a profán időből átkerüljünk a szent időbe, a hétköznapból az ünnepbe. ..és valójában nem kell hozzá sok, csak rászánni az időt, hogy belül megtörténhessen, elindulhasson valami. Mondjuk minden este 10 perc, egy égő gyertya, egy sötét szoba, egy ének, mi és Ő. Én így képzelem. :) Meglátjuk, hátha kint is kitavaszodik. :) mert annyira várom már a születésnapokat, a mihúsvétunkat, az ünneplést, a megváltást.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése