Hangulatunk karácsonyi...

...a neves nap óta. Leó pedig készülődik. Naponta titokzatos arcot vág, felvonja a szemöldökét, felemelt mutatóujjal suttogja, "Most ne nézz ide!" és becsomagolja az "ajándékomat", ami ma épp egy DVD doboz volt, a csomagolópapír pedig a porrongy, és a konyharuha. :) Reggelente feldíszíti a lakást (újra, ha galád módon előző este suttyomban elpakoltam amit tudtam), ha szerencsém van, csak szolidabban: befőttes gumikra felfűzi az összes gyurmakinyomóját (tavaly azzal nyomtuk ki a mézes sütit) és felakasztgatja őket a lakás összes kiálló kampójára, gombjára, kilincsére... ha elfogytak a formák, a gumikat aggatja tovább töretlen lelkesedéssel... :) Ma reggel viszont nem aprózta el, használaton kívüli mobiltöltőket tekergetett mindenfelé izzó gyanánt és persze áramforrásról is gondoskodott, egy "generátort" hozott egy ősi TV-játék személyében... Mondanom sem kell, mire a konyháig kibotorkáltam, hogy lelket leheljen belém egy forró kakaó, már jobb volt nem visszafordulnom... :)

Virulók

Örömmel jelentem, hogy kis családom a gyógyulás útjára lépett. Bár Leó az elmúlt éjszaka keveset aludt egy öklendezésig köhögős roham miatt, Laci szegény még mindig félórákat alszik aztán orrot fúj és köhög, de legalább már nem ijedek meg a hangjától, ha megszólal... :) Lehel pedig már olyan jól van, hogy észrevette, hogy fogzik, így átadta magát a fogzás fájdalmának, ami határozott előrelépés a fulldoklós-köhögős-orrfolyós borzalomból. :)
Én magam pedig élek és virulok, főként ha ránézek ezekre a Gyönyörűségekre!!! :)

Laci szülinapjának utolsó meglepetése volt ez a töklámpás... :) Az első pedig a nagycsaládos ünneplés, ami tényleg igazi meglepetést okozott, mert sikerült teljes titokban tartani a készülődés minden részletét! :))) Olyan jó volt, hogy mindenki itt lehetett, igazi karácsonyi hangulatunk lett! Köszönöm, köszönöm!!! és Isten éltessen Laci!!! :)
No és hogy Laci ne jöjjön zavarba, hogy egy külön poszt szól a szülinapjáról, :) szükségesnek érzem megemlíteni, hogy Leó életében először MEGKÓSTOLTA a csokitortát és ízlett neki... A kép az ízlelgetés pillanatát örökíti... :)))

Kicsi beteg...

Leó hazahozott egy újabb nyavalyát, ami ezúttal szép sorban az egész családot ledöntötte. Leó után én, utánam Lehel, majd szorosan utána zárva a kört, Laci is megbetegedett. Leó és én viszonylag jól tűrtük, ki tudja miért, én nyertem a "leghamarabb egészséges" versenyt, de szegény kis Lehel egyre rosszabbul van. Tegnap elvittem dokihoz is, mert belázasodott és csúnyán köhög. Ott kiderült, a takonykór a fülére és a hörgőire is ráterjedt, így antibiotikumot is kap.
Nem ismerem még betegnek ezt a kicsi embert. Nem mertem megtenni, hogy egyszerűen nem adom be neki, mint anno a szteroidos krémmel. Még olyan kicsi és a láza sem megy olyan magasra mint Leónak szokott, viszont makacsabb, mert délutánra és estére mindig megemelkedik 8.5-re. Szelíden nyűglődik, amolyan lehelesen, lehetőleg egész nap karban szeretne lenni, leginkább pedig az enyémben persze. A gyógyszer ízét utálja, már ha csak a kanalat látja meg a kezemben, sír. Három nap megszakítással pedig két hónapja szívom az orrát... és spriccolok... és csöppentek... és elmosom az orrszívót... és spriccolok... és szívok... és csöppentek... és elmosom az orrszívót... és ha Lehel épp kap levegőt és tud nélkülözni egy csöppet, megfogom a nagyobbikat és vele is lezavarok egy spriccolós-orrszívós-csöppentős kört. Persze nem az energiáimat sajnálom a gyógyulás szolgálatába állítani... Inkább csak dühös vagyok a tehetetlenségem miatt, hogy nem tudok segíteni rajta, és hogy ilyen pici és máris ennyi nyavalyát kell legyűrnie.

Leó a mester

Szeretem hallgatni, ahogy Leó hangosan elmélkedik testi működéseiről. Sajátos elképzelése van pl. arról, hogyan jut a pisi a fütyijébe... :) Szerinte sok-sok vödör van sorba állítva és a "Kiskatonák" (az elnevezés tőlem jön, de ők azok a mini kis emberszerű lények akik belül laknak és mindent ők működtetnek:) ha megtelik egy vödör, beleöntik a fütyijébe... Tegnap épp megcsodáltam egy jókor, jó helyre érkező adagot, amikor így szól: "Mama, hallottad ezt a zörgést?" (Természetesen semmit nem hallottam a csordogálást leszámítva, de részt vettem a játékban) "Mi volt ez?" "Most véletlenül még a vödör is kiesett!" :)))
Újabban "Bob mester" beépült a családunkba. :) Nem vagyok rá büszke, de az öt hétköznapból átlagban háromszor az ebéd-alvás szett lebonyolításához segítségül hívom "Bob"-ot, tartsa Leót egy helyben 10-15 percig, míg Lehelt megetetem-elaltatom. Van, hogy angolul nézi, néha sajnálkozik, hogy ebből nem mindent ért, amit beszélnek... Ma az oviból hazafelé sopánkodik, hogy valamit nem tud angolul mondani. (???) "Néhány dolgot tudok már angolul, például, hogy "Bob the builder", de ezt nem (...) magyarul viszont sok mindent tudok mondani... :)))

Griberli

Szoptatás után nézegettük egymást és mosolyogtunk, meg babababa-báztunk hosszú percekig (Leó ovis létének számomra legnagyobb előnye, hogy ilyesmikre is van idő és nem kell titokban bujkálva szoptatni...:) és gondoltam megszámolom... A griberliket Lehel arcocskáján... :) Mert jó sok van! Az állán a szokásos állcsúcson (bár ez nála nem értelmezhető a tokája miatt:) egy nagy, de ezen kívül a szája és az álla között ha mosolyog, félkör alakban épp egy mosolygó szájat formázva jelenik meg még három gödröcske! :) A szája mellett a bal pofin még egy függőleges gödör, illetve a jobb pofin oldalt viszonylag magasan még egy vízszintes gödröcske (ez utóbbi Lacin és León is megjelenik jókedvükben :). Nos, ez összesen hat. :)
(A képen a 10 napos, még griberlimentes állacska látható Kinga jóvoltából. Mostanában sokat nézegetem a minifotókat... Már nincs kisbabám... hüpp-hüpp-hüpp. :)

Esti virgonc vigyorink :)

Napsugarak

Úgy élveztük a mai napot! :)...és még csak vasárnap, még mindig van két napunk! :) éljenek a napsugaras őszi hosszúhétvégék!!! :)))

Lehel és az alma

Tegnap előkerült az üvegreszelő. :) Elérkezettnek láttam az időt, mert olyan cukin utánozza már a rágó mozdulatainkat, ha meglátja, hogy mi eszünk. Úgy tűnik, egyelőre még nem lelkesedik különösebben sem az almáért, sem a kanálért... de lesz ebből még porcukros palacsinta, legkésőbb három év múlva. :))) (Leó ugyanis mostanra már magabiztosan porcukorral, de még üresen kéri a palacsintáit.:)

Gomba

No mi voltunk azok a helyi lakosok, akiket kilakoltattak ma. A bomba miatt, vagy ahogy Leó mondja, a gomba... mert annak legalább van jelentése számára. :) Szerinte repülőhöz volt kötve a gomba, a repülő hasán kilazulhatott a kötél és úgy esett a gomba a Dunába. De nem ment el a tengerig, mert a híd lábában megakadt és beleragadt.
Este a saját ágyában végre már majdnem alszik. Hosszú percek óta már némán fekszünk egymás mellett, dél óta nem is beszéltünk a gombáról. Akkor egyszer csak elengedi a bal kezével a hasamat (mert a pocakom csupasz bőrfelülete elengedhetetlen kelléke az altatásnak:), csak, hogy szinte ugyanazzal a mozdulattal a jobb kezét tegye rá, mert közben a hasára fordul... és így szól: "Olyan jó ebben a lakásban élni!" Majd elalszik. :)))