21 nap

Még 21 nap van vissza a hivatalos dátumig, azaz Lehel betöltötte a 37. hetet is! :) Olyan érdekes ez a változás, ami bennem zajlik. Egyre kevésbé hasonlítok magamra saját magam számára is... :) nem okoz(na) problémát teljesen elveszíteni a kapcsolatot a külvilággal, egész nap csak ücsörögni és nyitott vagy épp csukott szemmel (olyan mindegy) nézni valahová nagyon messze, befelé. Ma volt az utolsó nap, hogy egyedül voltam Leóval. Azon nevettem magamban reggel, mikor Leó segített fölállnom, hogy igencsak szánalmas lehetek, ha a nem egészen háromévesemből is empátiát vált ki, ahogyan mozgok... :) Nem is csoda, pocakom és súlyom soha nem látott méreteket öltött, így minden szempontból rekordokat döntünk Lehellel. :) A pocakomat egyre lejjebb látom, már nem annyira lehetetlen ülni, a múlt héten még nagyon vicces érzés volt vezetni, nem tudtam hátradőlni, úgy ültem a kormánynál, mint a cövek... :) Bár Siklós szerint már múlt héten is nagyon lenn volt a feje, kíváncsi vagyok, holnap mit fog mondani, mert érzésem szerint néha már szinte kikukucskál... :)))

Végre! :)

Nálunk jártak ma barátaink, Kinga, Dani, Hanna, Mikolt, Áron és Lelle. Nekem igazi töltődős napom lehetett, mert Laci szenzációs vendéglátó, így nem sok dolgom maradt, mint hogy élvezzem a társaságot, gyönyörködjem a gyerekekben és "pocakotvillantsak" Kingának, aki mesteri képeket készített Lehelpocakról. Végre, vannak gyönyörű képek a Lehel-lakról így a 37. hét vége felé... Nagyon-nagyon köszönöm!!! ...ráadásul, ha kibújik ez a kis fotómodell, újra megismételjük ezt a sorozatot, csak már a mamiburok nélkül. :)
Lehel pedig a célegyenesben és erről nem felejt el jeleket sem küldeni nekem... :) egy hete vannak jóslófájásaim, változó gyakorisággal, vannak napok, amikor egy-két óránként, de csütörtökön délután tízpercesek voltak órákon keresztül. Először jól megijedtem, részint mert kire hagyom Leót, részint mert még picike, de a felkészülésemet némiképp megsürgette Picikénk. :) Másnapra minden kimosva, kivasalva, szülőszobaszett összerakva, én lelkileg beletörődve, relax-beszélgetések megkezdve. :)Ezt a szülésre-születésre való felkészítő relaxalkalmakat már Leónál is nagyon szerettem, de most különösen jól esik szerintem mindhármónknak. Jó együtt lenni hármasban, jó érezni Lehelt, milyen "hálás" és milyen "beszédes", mikor csak rá figyelek és kivárom, hogy mozduljon, jelezzen. Ráadásul egy további hozadéka is ezeknek az alkalmaknak, hogy olyan ügyesnek érzem, és ez is olyan megnyugtató a szülésre készülésben. Nem lesz sok dolgom... :)

Hogy is volt, hogy is lesz... :)

Lehellel betöltöttük a 36. hetet is. A napokban kezdte a testem tudtomra adni, igen, hamarosan szülök. Megijedtem, mert még nem vagyok készen, nincs még kiságy, kimosott-kivasalt babaruhák, kórházi pakk és legkevésbé pedig koncepció a fejemben, felkészülés a lelkemben. Aztán valami mégiscsak elkezdődött bennem és körülöttem. :) Olyan nyugalom van most bennem és egyre inkább nő a szeretetem mindkettőjük iránt. És ahogy egyre jobban hangolódom Lehelre, úgy leszek Leóval is egyre közelebb és nagyobb harmóniában, talán mint utoljára három évvel ezelőtt... :) Azt hiszem, kezdek valamit megsejteni a többgyerekes létből. :)

A 35. héten is túl

Elmaradt a beszámoló a 35. hétről. Tegnap készült is egy pocakfotó, aminek kedvéért még a kabáttól is megszabadultam, mert hát abban nem látszik, legalábbis a metrón senki nem adta át a helyét az Árpád hídtól a Nagyvárad térig... meg vissza. :(
Egyre nagyobb a készülődés és a várakozás bennem. Tegnap készítettem egy szülőszobás-kórházas listát, mint első lépés a pakolás előtt. A kisruhákat még nem mostam ki, bár minden nap bezengem Lacinak... :) Mindenesetre a szekrényben már üresen állnak a polcok, várva Lehel csodaszép ruhatárát. :) Ez a készülődésbeli ambivalencia jól tükrözi a lelkiállapotomat is... :) Lassan, vagy legalábbis lassabban megy a felkészülés mind fizikailag, mind lelkileg, mint Leónál. Nagyon fáradt vagyok napközben, ha Leó alszik, ebédelek, e-mailt nézek, aztán választhatok a Lehellel való beszélgetés, szülésre hangolódás, és az alvás között. Általában ebben a sorrendben történnek a dolgok, már ha Leó fel nem ébred közben.
Lehel édesen mozgolódik odabenn. Mostanában kezdem úgy érezni, bújósabbá vált mint eddig. A napi ritmusa azonban követhetetlen, mondhatni nincs. Minden nap más időszakokban van ébren, néha meg is ijeszt, hogy nem lesz meg a 10 mozgás az adott napra, máskor meg néhány óra alatt "teljesíti" a limitet. Hiába, kis családunk férfi tagjaitól nem áll messze a szélsőségesség. :)
Kedden megyek újra a dokihoz, és utána hetente már. :) Hihetetlen, hogy itt tartunk! A keddi szeánsz "fullos" lesz, lesz CTG, Uh, tenyésztés. Remélem Siklós kitalálja mi lehet velem, mert a gyulladás-mizériám újra felütötte a fejét. Jó lenne szülésre jól lenni.

"Feleségem története"

A napokban valahogy szóba került, én Apának a felesége vagyok. Leó persze rögtön rácsapott a témára. Esti altatáskor odabújt és megölelt a következő mondattal: "Én nagyon szeretem a feleségemet!"
-"Kicsikém, én Api felesége vagyok, neked a Mamid."
-"De nekem is kell egy feleség."
-"Majd ha nagy leszel, mint Api, választasz magadnak egy lányt, akit nagyon fogsz szeretni és Ő lesz majd a feleséged."
-"Például Lehel?"
-"Nem, mert Ő fiú."
-"Akkor például Manyika." Szögezi le, majd odahúzza az ágy végéből Manyi babáját és maga mellé fekteti. :)

Markoló (Apa írása)

Havonta egyszer megjelenünk a Szent István parkban Leóval, amíg Mami a fodrásznál időz. Bár mindig a szökőkutak a fő vizsgálandók, amik "ilyenkor télen ki vannak kapcsolva"; ma viszont felfedeztünk a másik oldalon lévő játszótéren egy markolót. Amilyen egyszerű, ötletes szerkezet, olyan összetett mozgást kíván. Telitalálat ez Leónak.

És persze a lovagiasság is gyakorolható..

Jófiú (Apa írása)

Kettesben lévén - megkértem Leót, hogy várjon meg, amíg megnézem a közeli parkolóautomatán lévő telefonszámot. Azonnal megoldotta a feladatot. :)

Tavaszi nagytakarítás

Megérkezett a tavasz! :) Tegnap a nyitott ablakon berepült egy légy, aki nem tudta, szökőév van... :) Ma reggel pedig Leó nekilátott Ildi nagymamától ellesett legújabb szenvedélyének, az ablakpucolásnak. Szombaton állítólag létráról fogja majd. Hogy miért pont szombaton, azt nem tudom... :) A védőfelszerelés része a napszemüveg, mert persze szenvedély ide vagy oda, a szembesütő napsugarakat nem lehet nélküle elviselni... :)))

Változóban

Messze még a hároméves összegzés és most muszáj vagyok írni egy kicsit Leóról, olyan szembetűnő a változás, ami az elmúlt egy-két hétben zajlott. Két hete kezdődött egy újabb takony-nyál egybefolyatós, falrepesztő sipításos hiszti, a betegségével nagyjából egy időben, de olyan elementáris erővel, hogy nem tulajdoníthatom kizárólag a fájdalomnak, amit egyébként nagyon rosszul visel... Az elmúlt néhány napban azonban nyoma sincs, ma pedig (hozzáteszem majdnem 12 óra éjszakai alvás után) soha nem látott kisangyal formáját hozza. :)
Lassan talán lezárul egy korszak, mert tudja már, hogy amit Ő lát azt nem biztos, hogy én is látom, amit Ő érez, azt én nem feltétlenül érzem, amire Ő emlékszik, arra én nem mindig, amit Ő gondol, azt én nem gondolom, és a legrosszabb, amit Ő akar, gyakran én nem akarom... :) Úgy is mondhatnám "mentalizál" már, annak minden örömével és keserűségével. Gyakran kérdezgeti a hetekkel, hónapokkal ezelőtti közös élménypillanatokat felidézve, "Emlékszel Mami?". Vagy ha nem tudja, melyik naptárképre gondol az Apja, "Menjünk be és nézzük meg, melyikre gondoltál..." vagy ha nem értem, mert nem látom mit csinál és vaktában butaságot kérdezek, udvariasan kijavít: "Azt hitted, hogy...?" :)
Külön Világ Ő és ezt most már Ő is tudja. Ezzel együtt bújósabb is, elképesztő, mennyire igényli a bőrkontaktust, jobban mondva a mamibőrt... :) Ez persze lehet Lehel hatása, vagy épp a "cicifüggetlenedés" folyamata is (tegnap 24 óra telt el úgy, hogy nem kért cicit... Ma pótolt. Viszont éjszaka egy ideje se nekem, se neki nem jut eszébe, ha felébred, elég egy simogatás. Többnyire. :)
A Leóvilág pedig igazi óvodás kisfiúé már. :) Sokat finomodott, figyel a másikra, elsősorban azokra akiket szeret, ha valami fájdalmunk van, jön és simogat, még a legnagyobb játék hevében is, de jobb napjain már a játszótéren is figyel a kisebbekre, ne lépjen rájuk a mászón... Örömmel próbál csatlakozni a többi gyerekhez, a múltkor senki nem csúszdázott a kedvenc csúszdáján, amin teljesen elkeseredett, leszállt róla és így kiáltott: "Hahó, gyerekek, gyertek ide csúszdázni!" :)))

Selfprezentáció Leó módra

Mostanában Leó sokat sipít ha valami nem sikerül, vagy néha már akkor is, ha valamit akar. Eddig még nem találtuk meg az üdvös pedagógiai ellenszert, csak próbálkozunk és közben nagyon nehezen viseljük. Ma este Laci meséli Leónak, némi didaktikai célzattal, hogy Ő ma fodrásznál járt, ahol még a haját is megmosták, de Ő bizony nem sipított. Leó persze rögtön levette a célzást és így nyugtázott: "Én néha sipítok, néha nem. Én ilyen vagyok. Ezen nem lehet változtatni."