34 hetes Lehel pocakban

Egyre többet gondolok a szülésre, meg arra, hogy hamarosan a kezemben tarthatom. :) Persze még olyan messzinek tűnik, de ahogy a naptárt nézegetem, nincs már sok hátra. Olyan érdekes megfigyelni, hogyan változunk így együtt. Lehel, Leó, meg én. Ahogy Lehellel egyre közelebb kerülünk, vagy legalábbis én egyre inkább befelé figyelek már, Leó úgy lesz egyre hisztisebb, egyre sipítósabb és egyre ragaszkodóbb. Mostanában azt csinálja, hogy a fejét hozzányomja a hasamhoz, sőt, valamelyik nap kifejtette, Ő már nagyon szeretne oda bebújni... Szeretem, ahogy ilyen egyszerűen kimondja a lényegét a dolgoknak. Nem kell pszichológus, hogy lefordítsa, mit is jelent ez... :)))
Szeretem a terhességnek ezt a részét, itt még elég jól mozgok, ráadásul meg is nyugszom, lelassulok (bár emiatt néha egész béna tudok lenni apró-cseprő dolgokban) és elkezdődik valami nagyon mélyen, összehangolódunk szép lassacskán, hogy mire tökéletes lesz az összhang, elengedhessük egymást ebben a formában és elkezdődhessen egy másféle összehangolódás... :) Nagyon várom mindkettőt. :)

(a borzasztó piros orrom nem alkoholos kilengés, de még csak nem is megfázás eredménye, egyszerűen a fények szerencsétlenek, igaziból nem ilyen... No mostmár mindenki észrevette... :) De olyan kevés pocakfotóm van, hogy nem volt szívem holmi hiúság miatt nem fölrakni. )

Nagylelkű

Leó a héten többedszerre csillogtatta nagylelkűségét. Este Apival játszott az új ágyában, miután Laci megállapította, Ő is szívesen bebújna aludni ebbe a kuckóba. Erre Leó habozás nélkül udvariasan invitálta: "Majd ha reggel felébredtünk Mamival, bebújhatsz." :)

Aranyköpés

Előzményként említeném, hogy reggelinél Laci a tányérján hagyott néhány sajtdarabot, illetve, hogy Leó még mindig rendre keveri az étkezések neveit... :)
Ebédre halat ettünk és Leó érdeklődött, miért nem esszük meg a szálkát... Nagymama a magyarázathoz hozzáfűzte, "Halból a szálkát, husiból a csontot hagyjuk meg." Mire Leó tovább fűzi a gondolatot és így összegzi az információkat: "Husiból a csontot, halból a szálkát, vacsiból a sajtot hagyjuk meg." :)

"A je to!"

"A je to!", azaz "Megcsináltuk!" mondták a Kétbalkezesek, és ma délelőtt mi is, mert végre készen lett Leó szobája! :) Azaz beköltözött oda egy emeleteságy és egy szőnyeg, kiköltözött egy polc és két kép. De nagyon más hangulatú, már amolyan nagyfiús, kuckós alvószoba. :) Most csak a szerelési munkálatokról és a birtokbavételről tudok fényképet föltenni, mert a tulajdonos épp ott piheg jelenleg, de majd készítek az egész szobáról is és mellékelem. :)

A szerelés kedves momentuma volt, mikor Laci elvágta a kezét, Leó aggódva simogatta meg, hogy ne fájjon... Majd mikor fertőtlenítőt fújt rá, Leó biztatásként megjegyezte: "Api, ettől majd meggyógyul!" :)
Mindenesetre kíváncsian várom az új kuckó éjszakai debütálását, mert bár az átvétel nagyon lelkes volt, most a délutáni alvásnál persze a régi helyét követelte, meglátjuk mi lesz este. Az én elengedni nem tudó nagyfiam... Egyrészt örülök, hogy ragaszkodó, másrészt... Nem, örülök, hogy ilyen... :)))

Lehellel túl a 33. héten

Mostanra igazi kis ficánka lett belőle, sőt, tegnap annyit mocorgott, hogy már kezdtem azt hinni, megfordult... Ma megnyugtatott a doki, a fejecskéje van lenn. :) Nagynak és erősnek érzem, igazi kisfiú, akit nem hat meg, ha simogatom, viszont azonnal mozgásba lendül, ha Leó visongat... :) Jövő héttől már számolnom kell a magzatmozgásokat, bár ha így marad minden, akkor elég lesz lefekvésnél számolnom néhány percig és meg is lesz a 10. :) Elképesztő ugyanis, mit művel, mikor lefekszem aludni végre... és ez gondolom így marad még egy ideig. :) Olyan kíváncsi vagyok, vajon milyen lesz picibabának. Laci szerint jólalvó-jólevő főnyeremény... :) Én nem vagyok ilyen optimista, talán jobb is, ha nem erre készülök gondolatban. :) Ami a múlt hét óta változott a pocakom méretén kívül, az a gyerekszobaprojekt. Eddig úgy volt, hogy hálószoba csere lesz, én alszom a földön Leó mellett, aki az új emeleteságy alsó szintjén pocol, Lehelt pedig igény szerint magam mellé veszem a kiságyból. Ezzel a gondolattal két fő baj volt, az egyik, hogy nem akarjuk, hogy egy újszülött picike a földön aludjon, a másik, hogy én magam inkább az újszülöttem mellett tölteném az éjszakát mintsem a háromévesemmel. Így a mostani felállás szerint Leó marad a szobájában, megkapja az emeletes ágyat, de elveszíti kedvenc hálótársát, azaz engem, mert én csatlakozom a felnőtt részleghez, Lehel pedig kiságyával csatlakozik majd a mi nagyágyunkhoz. Majdnem hét hetünk van még, hogy Leó beletörődjön a sorsába. Ha nem megy, érvényesül a "mindenki minél többet aludjon" fő vezérelvem, és engedem, hogy úgy legyen, ahogy a legjobb mindenkinek. Végülis rengeteg matracunk van. :)

Jobbkezem :)

Leó nagyon ügyes és lelkes segítség a konyhában is. :) Mostanára már eljutottunk odáig, hogy ollót, sőt kést merek adni a kezébe, sárgarépát vágni, vagy ma este a rántottához Ő ütötte föl a tojást. :) Vasárnap reggel pedig a bátor Oroszlán legyőzte idegenkedését a húsdaráló kellemetlenül erős hangjától és ügyesen tunkolta a husit a gépezetbe... Elképesztő, mennyire érdekli a konyhai tevékenység is. Múlt héten, mikor beteg volt és a délutáni alvásból nagyon nyűgösen ébredt és a hosszú ébresztgetés után sem sikerült lelket öntenem belé, végső elkeseredésemben kakaóspereccel próbáltam kicsalogatni a szobájából minden eredmény nélkül, (ami már önmagában is nagy bajt jelez persze), így aztán félvállról odavetettem, hogy akkor én főzök egy jó teát neki... Erre ugrott és szaladt a vízforralóhoz "én akarom!" felkiáltással... :)))

Reggeli tüsténkedés

"Majd kihűlök"

Leó szerdán belázasodott, egész nap láztól piros arccal bújt az ölembe. Még nem láttam ilyen elesettnek, bár már majdnem egy éve, hogy utoljára lázas volt. A gyógymódok közül egyetlen ami szóba jöhet nála, az Mami ölelgetése és az összebújás. Elképesztő, mennyire hevesen tiltakozik még a meggymag-párna pocakra helyezése ellen is (amit a múltkori hasfájásnál akartam bevetni), nem is beszélve az orrszívásról, vagy a spriccolásról. Az pedig, hogy valamilyen kemikáliát bevegyen a szájába, teljesen ki van zárva. :) Szerencsére nem is volt rá szükség, bár este lefekvésnél 38.5-öt mértünk, de érzésre egész nap ilyen lehetett, így reménykedtem benne, hogy nem megy följebb és nem kapott semmit. Amikor öltöztettem pizsamába és megfogtam a forró kis testét, azért egy aggodalmas sóhaj elhagyta a számat, "Jaj Kicsikém, nagyon meleg vagy!" Mire a válasz: "Nem baj mami, majd kihűlök!" :))) És így is lett, hajnalra lement a láza, azóta pedig már virgonckodik, csak nyűgösebb és a torka nagyon piros...

Gyöngyszemek

Reggel öltöztetem Leót, Ő átkarolja a nyakamat, megölel és ezt mondja: "Én nagyon szeretlek Mama!" És ha ez még nem volna elég, kisvártatva hozzáteszi, továbbra is szorongatva a nyakamat: "és Apit is szeretem és Lehelt a pocakban!" :)))
Ebéd után még engedélyeztem neki néhány szem kakaós perecet (Leó kedvenc énfajta, azaz gluténmentes nasiját), míg én a saját ebédemet majszoltam. Mikor befejeztem, megkérdeztem tőle, vehetek-e én is egyet, mire a válasz: "Én szívesen adnék Mama, de akkor elfogy." :)))

Első emberrajz

Leó ma este egy "fejlábembert" alkotott. Én közben azt hittem napocska lesz, de felvilágosított, hogy ez egy kisfiú lesz, felül a haja, oldalt a kezei, alul a lábai láthatók. :))))