Így repül egy Kisoroszlán (videó)

A nagyszülők kedvéért következzen akkor az elég hosszú videó-változat is. :) Én mondtam, hogy hosszúúúú! :D

Így repül egy Kisoroszlán (képekben)

Kicsit tartottam a repüléstől, mit fog Leó szólni, mert ha nem tetszik neki, megijed és "bumijázni" kezd kevés menekülő útvonal adatik a magasban... :) Szerencsére újra bebizonyosodott, a gyerekek nem úgy gondolkodnak mint a felnőttek és semmilyen veszélyt nem jelent számukra egy dobozban felemelkedni olyan magasra, ahonnan még Api lába sem éri el a földet... mi több, úgy tűnt a lehető legtermészetesebb dolog fölrepülni a felhők fölé. :) Gondolom a felkészítésemnek is köszönhetően igen otthonosan mozgott a repülőn, tudta, hogy az ablak mellett fog ülni (naná, hogy Ő akarta így:), azonnal el is foglalta a helyét, sőt, mire odanéztem, már az övét is bekötötte... Felszállás közben megebédelt, majd elfogyasztotta az elmaradhatatlan ciciadagot is, amin mint mindig most is zavartalanul elaludt és csak a leszállásnál a nyomáskülönbségre ébredt föl... Én meg egész úton gyönyörködhettem egy karomban szuszogó kis csomagban, mint már olyan régen... :)))

Pörgés

Mindig, minden mennyiségben és formában kapható Leó egy kis pörgésre, legyen szó táncról (ami gyakorlatilag tengelye körüli forgást jelent összeesésig), ölben-forgásról, avagy a játszótéri forgóról. Nem volt ez másként Párizsban sem, ahol a játszótereken rögtön kiszúrta a forgóalkalmatosságokat. Ott aztán jóóó sokáig elidőztünk, vicces volt látni, ahogyan a sok gyerek cserélődik körülötte, csak Ő meg a Forgó maradt állandó a fotóinkon. :D

Leó kedvence

A nagy torony, ami nem bimm-bamm, mondta Leó először, mikor megpillantotta Párizs jelképét... Mivel Párizsban hosszú a nappal, csak este 10 után lehet kivilágított pompájában is megcsodálni, így fürdés után (ami Leót illeti) pizsamában indultunk útnak. Szerencsére nem kellett messzire mennünk. :)))

Nyaralni jó! :)

Már két éve tervezzük, hogy elmegyünk egy repülőset nyaralni, de eddig Leóra hivatkozva nem mentünk. "Nem sokkal jobb-e Leónak ha..." felkiáltással mindig csak lemondóan legyintettük egyet. Most hirtelen felindulásból Laci megvette a jegyeket és lefoglalta a szállodát két héttel az indulás előtt... Így vágtunk neki.
Most nagyon fáradtak vagyunk, kicsit talán bele is rokkantunk, ami szegény Laci gerincét illeti, de ahogy a négyszázvalahány képet nézegetem, kezdem világosan érezni, hogy akár most azonnal fölszállnék a gépre és indulnék vissza... Mert nyaralni jó! Bár nagyon féltem tőle és bár közben nem is gondoltam mindig így... :) Jó volt, mert egy kicsit lazábbra lehetett (sőt szükségszerű is volt) fogni a "gyeplőt".
Így eshetett meg, hogy hol repülőn, hol a Louvre lépcsőin szoptattam, vagy a Champs-Élysées-n kakis pelenkát cseréltem... :)


Jó volt, mert lehetett McDonald's-os sültkrumplit vacsorázni, lehetett az esti fürdetés után az éjszakai kivilágításban pompázó Eiffel tornyot megcsodálni...

...és mert Leót új oldaláról ismerhettem meg... Soha egy hangja nem volt, ha (a babakocsi eltűnése miatt) a hátihordóban cipeltük végig a városon és ez néha az alvásidőbe is belenyúlt...

Érdeklődve szívta magába az összes újdonságot, amit látott-hallott, mindenhol jól érezte magát, még a reptéri várakozás alatt is. Nála rugalmasabb, alkalmazkodóbb gyereket álmodni sem mertem...

Leó repül!

Telefonbejegyzésként most csak annyit, Leó is Párizsrajongó lett, mint szülei. Ezer élmény, videó és kép várja, hogy megosszuk veletek! Sajnos csak otthon..

Leó "szerelmes"...

Szombaton nálunk járt Virág és az Apukája, mert kísérő nélkül még nem jöhetett... :) Virág most is, mint mindig édes volt és lányosan kedves Leóval, aki ettől a bájos közeledéstől iszonyú zavarba jött és végül úgy felpörgött, hogy egész nap nem is aludt... :)

Csupa erő, csupa izom... :)

Leó beszél

Tegnap a játszótéren megkérdezte tőlem egy anyuka, beszél-e már Leó, mire én elgondolkodtam... Igen! Nem csak szavakat használ, hanem mondatokat mond és egyre másra olyan szavakat húz elől valahonnan a mélyből, amiken hosszasan gondolkodnom kell, mire megértem, mit is mond, mert persze a kiejtése még nem tökéletes. Ma pl. ragyogó szemmel jön és mondja: "tisztítószer!" :) A "T"-t kissé "C"-nek ejtve, így időbe került míg rájöttem... és rendületlenül kérdezget, már nem csak mi ez, hanem miért kérdésekkel is bombáz. :) Nagy kedvencem, az "E mi vajon?" (ez vajon mi?) Ma pedig először került a már jól ismert "Mami hol?" kérdésében a "van" is a helyére. :) Beszél. (Bár itt kell megjegyeznem, hogy Laci tegnap a fél évvel fiatalabb Zénóval beszélt telefonon, aki állítólag úgy kezdte a beszélgetést, hogy "Képzeld el,..."... :D Na itt azért még nem tartunk)

Nyam-nyam

Néhány napja sopánkodtam, mennyire nem eszik Leó. :) Ma, életében először (és remélem nem utoljára) kiragadott a tányéromból egy virslit és néhány óvatos nyalogatás után be is kapta, szinte egészben... :) Lacival hüledezve néztük. Még kenyeret (!) is evett hozzá. A dolog egyetlen szépséghibája, hogy nem volt hajlandó leülni, ragaszkodott hozzá, hogy a kisszéket asztalhoz tolva, azon állva fogyassza el a vacsoráját. :) Na de ilyen apróságokon nem akadok fönn, legalább egyhelyben volt...