...és mit mond Leó?

Este a fürdetés után felsoroltattam Leóval az összes általa ismert állathangot. Elmondta mit mond a kacsa, a kutya, a tehén, a hal, a cica, a maci, az oroszlán... Majd végül megkérdeztem, "Mit mond Leó?" Mire a válasza: "Mamma!" :)

Palacsintázunk

Nahát

Meglepő dolgokkal szembesültem. Elvileg Leó hosszú hónapok óta magabiztos tudással rendelkezik arról, hogy ha nem is lát, mégis tudja, létezem. Elvileg. A gyakorlat ennek ellenére mást mutat. Nagyon fáradt volt tegnap este, mert csak egy fél órát aludt napközben a kocsiban és igen eseménydús napot zártunk. Este a böngészőből meséltem neki, amikor a nyári böngészőben rábökött az üres vadászlesre. (A téliben ugyanis egy vadász van rajta.) Majd ijedten sírva fakadt. Eltűnt a vadász. Megnyugtattam, elmagyaráztam, megnyugodott, megértette. De még fürdés közben is (Laci fürdet én addig kint pakolok) többször mammamammázva sírva fakadt... Ezek szerint bár óriási és tényleg nagyfiús, mégis olyan törékeny, elég ha fáradt. Bár nem szándékoztam bölcsibe adni, de még magánóvodába sem, ez most mégis egy figyelmeztetés, mennyire kiszolgáltatott még és mennyire igényli még a jelenlétemet.
A másik furcsaság, amin gondolkodhatom, hogy nem védekezik. Pátyon történt, hogy a kis Zénó több ízben megütögette, megkarmolta, megtépkedte, Leó pedig hagyta. Csak állt, behúzott nyakkal, összeszorított szájjal tűrt, majd mikor már nagyon fájt sírva fakadt. Bár egyetlen eset alapján nem általánosíthatok, mégis nagyon furcsa, nem tudom mire vélni. Hiszen ha elvesznek tőle egy játékot, azt visszaszerzi, de minimum nem hagyja szó nélkül. Ha bántják, miért tűri????

Unokatesós hétvége

Micsoda hétvégénk volt! :) Szombaton nálunk járt a "pátyi-különítmény", vasárnap mi látogattuk meg őket. A négy gyerek most egész jól eljátszott együtt, csak néha néha kellett a szülői beavatkozás... :) Leó mindenben megpróbálta utánozni a nagyokat, Kolost bálványozta, Blankával készségesen együttműködött, csak a kis "harcias" Zénótól óvakodott, ami vicces, hiszen másfélszer akkora mind életkor, mind testsúly tekintetében... :) Nagyon jó volt együtt látni négy ilyen csudapofi gyereket...

Ott fönn...

...tessék keresni minket! :) Szombati unokatesós napunkra a csúszdázás tette föl a koronát. Leót karácsony óta nem láttuk ilyen boldognak... :) Eddig a sziget-játszónak mindig csak a kisjátszó részén voltunk, most viszont ahogy látta a nagyokat a nagycsúszdák felé rohanni, őt sem lehetett megállítani. Arra sikerült csak rábeszélnem, hogy velem együtt csússzon csak le... (és azt hiszem kettőnk közül csak én féltem a csúszdán) Végül az egyiken aztán egyedül is lecsúszott, bár másodjára bukott egyet, de sírva, vérző orral mutogatott fölfelé, menjünk még... :) Mentünk. :)

Ildi nagymama

Leó fiú igazán szerencsés, mert két nagymamát is az ujja köré csavar... :) A múlt héten Ildi járt nálunk, akinek Leó megmutathatta az összes játékát, a játszótérieket is beleértve :) illetve soha nem látott sebességgel pörgött és huncutkodott Nagymama nagy gyönyörűségére... :)

Emígyen...

...örültünk tegnap mind, az első igazán tavaszi napnak. Most csak annyit, hogy eseménydús és nagyon klassz hétvégénk volt, sok-sok poszt van a fejemben, még több kép van már letöltve (426) és ígérem hamarosan jelentkezem csak most alszom egy nagyot! :)

...és akkor most...

...lefényképezkedünk... :) Ma este elhűlve néztem a Fiamat, akire úgy kellett ráfeszíteni a 3 éves méretű új pizsamáját... Jól megnövesztettem. :) Azt hiszem a "nem eszik ez a gyerek"-parám végleg a múlté. :) Még szerencse, hogy "sörhasát" és teltkarcsú idomjait nem csokiból hanem anyatejből növesztette... :)

Varázsszó

A játszótérre menet nap mint nap megnézzük az óvodásokat is, ha épp kint játszanak az udvaron azért, ha már bementek, azért... :) Kezdetben csak elterelésként alkalmaztam az óvodások életéről szóló meséket, de mostanra ha ezt vagy azt el akarok érni Leónál, csak elkezdem mondani: "Képzeld Leó, az ovisok most épp "ezt vagy azt" csinálják..." Mire Leó csapot papot otthagyva rohan, közben veri a mellét (ami jelbeszéddel az én akarom megfelelője) és ragaszkodik hozzá, hogy Ő is azt csinálhassa, amit az ovisok... :)

Egy barátság kezdete...

Leónak vendége volt a minap, Marci és szülei látogattak meg bennünket. A képek önmagukért beszélnek. Leó le sem vette a szemét Marciról, megmutatta neki az összes játékát, odagurította hozzá az autóit, a labdáit, figyelte, ahogy Marci felfedezi a kiskonyháját, a könyveit... az arca pedig ragyogott. Aztán együtt bújócskáztak és kipakolták a szekrényt. De jó lenne sűrűbben találkozni!