...tessék keresni minket! :) Szombati unokatesós napunkra a csúszdázás tette föl a koronát. Leót karácsony óta nem láttuk ilyen boldognak... :) Eddig a sziget-játszónak mindig csak a kisjátszó részén voltunk, most viszont ahogy látta a nagyokat a nagycsúszdák felé rohanni, őt sem lehetett megállítani. Arra sikerült csak rábeszélnem, hogy velem együtt csússzon csak le... (és azt hiszem kettőnk közül csak én féltem a csúszdán) Végül az egyiken aztán egyedül is lecsúszott, bár másodjára bukott egyet, de sírva, vérző orral mutogatott fölfelé, menjünk még... :) Mentünk. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése