Varázsszó

A játszótérre menet nap mint nap megnézzük az óvodásokat is, ha épp kint játszanak az udvaron azért, ha már bementek, azért... :) Kezdetben csak elterelésként alkalmaztam az óvodások életéről szóló meséket, de mostanra ha ezt vagy azt el akarok érni Leónál, csak elkezdem mondani: "Képzeld Leó, az ovisok most épp "ezt vagy azt" csinálják..." Mire Leó csapot papot otthagyva rohan, közben veri a mellét (ami jelbeszéddel az én akarom megfelelője) és ragaszkodik hozzá, hogy Ő is azt csinálhassa, amit az ovisok... :)

Egy barátság kezdete...

Leónak vendége volt a minap, Marci és szülei látogattak meg bennünket. A képek önmagukért beszélnek. Leó le sem vette a szemét Marciról, megmutatta neki az összes játékát, odagurította hozzá az autóit, a labdáit, figyelte, ahogy Marci felfedezi a kiskonyháját, a könyveit... az arca pedig ragyogott. Aztán együtt bújócskáztak és kipakolták a szekrényt. De jó lenne sűrűbben találkozni!

Kisfiam

Nem tudom nem észrevenni, micsoda változáson megy keresztül Leó. A külseje kimondottan csibész nagyfiús lett, mióta levágtuk a haját, ma éjszakára egy 6-os pelenkát adtam rá, mert az utóbbi időben mindennaposak voltak a balesetek, illetve ma a játszón remekül eljátszott egy 3 éves kisfiúval és ránézésre nem lehetett megmondani melyikőjük az idősebb... Na de nem a külsejéről akarok írni most, hanem ami benne (meg bennem) végbemegy/ment. Az utóbbi időben rengeteget önállósodott, függetlenedett. Új szokásokat alakít ki például az elalvásban. Eddig csak cicin tudott elaludni. Most először választja szét az összebújós lecsendesítő cicit és az elalvást. Az előző után kimászik az ölemből, megfogja a kezem és bemegyünk az ágyba, ahol megvárja, hogy betakargatom, majd újra cici, de ez már kimondottan csak az összebújást szolgálja, majd fészkelődik egyet-kettőt és egyenletesen szuszogva alszik. Másik újdonság, hogy képes az akaratával szembeni tiltásnak engedelmeskedni... Ezen azt értem, hogy ha valamit nagyon akar, de nem engedem, annak ellenére nem csinálja már, hogy lehetősége lenne rá, csupán a tiltó szó fékezi... Olyan édes ilyenkor szegénykém elkezd nyüszíteni, mint aki fizikai fájdalmat él át. Persze ilyen akaraterő mellett, ezen nem is csodálkozom... :)) Na és ahogyan játszik... A szerepjátékokat már régóta játssza, mostanában viszont azt vettem észre, hogy bizonyos (a külső szemlélő számára is felismerhető, de nem érthető) szabályok mentén alakítja kis fantáziajátékait és remekül "önszórakoztat", közben pedig énekel, halandzsázik és nagyon belemerül... :)
Amit pedig én érzek, hogy nincs már babám, van egy Kisfiam... :)) Úgy érzem, hamarosan lezárul egy szakasz. Talán az fogja feltenni a pontot az I-re, ha majd már beszélni is fog, nem tudom... De tegnap talán először Laci mellé ültem a kocsiban és hátranézve egy kisgyereket láttam. Olyan jó volt így kicsit már kívülről gyönyörködni benne...

Lelle

Édes, pici, tejillatú kis csomag. :) Azaz Lelle járt nálunk tegnap az én Legeslegjobb barátnőm pici lánya. Jaj de jó volt látni Benneteket!!! :) Leó lelkesedett az elején, öröm volt látni azt a finomságot és figyelmet, ahogy Lellét simogatja, próbál a kedvében járni... Csak akkor hagyott alább a lelkesedés, mikor a karomba vettem Lellét és picit élveztem az érzést... :) Na, akkor aztán a Fiatalember is ragaszkodott hozzá, hogy Őt vegyem föl, de rögtön! :) és persze megjelent egy egészen új érzés az arcán, ami eddig neki is, meg nekem is ismeretlen volt... Huhh, nem lesz könnyű...
De Lelle csodás és még a féltékenység ellenére is megszerette Leó, ma többször levette a polcról az ajándékba kapott fényképét és mosolyogva mutogatott Lelle "hült helyére" a szőnyegen...

Nagymami

Az utóbbi időben Anyukám és Leó nagyon egymásra találtak. Ha jobban belegondolok, igen sok közös vonás van bennük... :) Vagy mert Leó bölcsebb a koránál, vagy mert Anyukám maradt meg gyereknek bizonyos tekintetben... :))) Jaj de szeretem ezt a képet! Mama Drága, köszönünk mindent! Jó volt Veletek!

Pepitában

Az előző videón látható hangos futkározás apás verziója után pedig következzen most a szelídebb, mamis verzió is, ami a jelenlegi kedvencem: A nappaliban ülök, Leó pedig köztem és a szemközti fal között szaladgál rendületlenül. (Egyszer megszámoltam 15-ször fordult, ami úgy 5-600m-t jelent.) Ragyogó arccal fut felém, majd a nyakamba ugrik, aztán sarkon fordul és elszalad, közben pedig mosolyogva visszafordul néhányszor integetni. Ilyenkor mindig nagyon drukkolok, nehogy nekimenjen valaminek... :) Futás közben pedig néha a lábát, néha a karját nézi és nem tud betelni a gyönyörűségtől, amit ez az új mozgásforma élménye ad... :) Hát én sem tudok betelni vele... :))

Szomszédkíméletlen

Emlékszem, Leó már jó néhány hetes volt, mikor a szomszéd néni rácsodálkozott, hogy itt egy baba lakik, pedig a hangját sem hallja... Nos, azt hiszem mostanra már biztosan behozta a lemaradást, mert csattogóslepkével rohangál, visítozik, parkettát kalapál és még sorolhatnám a hangos tevékenységek listáját... :) Mint minden rendes kisgyerek... :)))

22 hónapos lett

Az elmúlt hónap legjelentősebb változása talán, hogy robbanás (vagy ahogy Ő mondaná BUMM) történt Leó eddig kétszavas (Mama-Apa) szótárában. Most altatás alatt megpróbáltam magamban felidézni, hány szót jelent is ez, de lehetetlen összeszámolni, olyan sok szónak mondja már teljesen magától az első szótagját. Teljes szavakat nem mond, kivételt képeznek az egyszótagú szavak, mint pl. a mai új, a "Szó" (só). :) Saját magát pedig hol Baba-ként, hol Babú-ként emlegeti. Ami pedig a legfontosabb, hogy végre AKAR beszélni, próbálkozik, mondja, utánammomdja, be nem áll a szája. :) Megnyugodtam. :)
Ami nem új, de fokozódott az utóbbi időben, az az akarat. Mosolyogtató látni (persze csak ha épp kipihent vagyok), ahogy egy pillanat alatt elönti a düh és minden erejével tiltakozik, ha kívánsága nem AZONNAL vagy ne adj Isten NEM teljesül... :) Ami azt illeti, újabban igencsak megdolgoz a Fiatalember, szükségem van minden érzelmi, mentális és fizikai kapacitásomra, hogy csillapítsak, eltereljek, cipeljek, ringassak vagy az összeset együtt... :) De tudom, mindez jól van így, nagyon jól... :)
És persze nagyon jó látni, ahogyan fejlődik, okosodik, szépül, kopaszodik... :) Meg, hogy jólelkű, egyre ügyesebb, egyre jobban kifejezi szeretetét és ilyenkor persze olvadozunk Lacival és még jóval az altatás után is áradozva beszélünk Róla... :)

Tüsténke

Olyan édes, ahogy utánoz, bár még nem teljesen érti, hogy mit miért... :)

Lépcsőházi kalandok 2. avagy praktikák egy kétéveshez

Lépcsőházi kalandozásaink úgy tűnik véget értek. :))) Külön köszönet ezért Kingának! Az elterelést eddig még csak pelenkázáskor, öltöztetéskor, játszótér elhagyásakor használtam, de mostantól úgy tűnik a lépcsőházban is sikerrel alkalmazható. Egyetlen apró változtatásra volt szükségem, nevezzük inkább testreszabásnak (hiszen Leó igazi férfi, aki mint olyan képtelen egyszerre két dologra figyelni, így ha mesélni kezdtem, megállt és nagy szemekkel, mosolyogva hallgatott). Ezért ha pusztán csak együttműködésre akarom rávenni (pl. öltözködés, kézmosás), akkor jöhet a nagyon izgalmas "lebilincselő" mese, viszont ha aktív mozgást várok el tőle, (pl. lépcsőház) egy érdekes, de már ismert (és még nem megunt) történettel kápráztatom, így észrevétlen fönn vagyunk és jöhet a lebilincselő mese az overálhoz, kézmosáshoz stb... :)))