Azok a szomorú szemek...

...arról árulkodnak, hogy: Apa, HIÁNYZOL! :)
Laci tegnap megkezdte szokásos éves önsanyargatását, Visegrádon böjtöl, én meg Leó ezen idő alatt pedig Nyíregyházán kényeztetődünk. :) Az "Apa-űrt" némiképp betölti itt a sok újdonság és természetesen a nagyszülők rajongása, viszont szegény Lacinak nem könnyű. Leó mintegy hetedik érzékével pontosan érzi, kinek, mikor mit kell "mondani", hogy az illető könnyekig hatódva csodálja... Az utolsó együtt töltött napot is sikerült emlékezetessé tennie. Az ebédnél csendesen kanalazunk, majd hirtelen Leó felemeli tekintetét Lacira, teli szájjal vigyorogva rámutat és mondja: ÁPÁ! majd újra elmerülve tovább kanalazgat... :) Különösen nagy értékű ez a megnyilvánulása nekünk, hiszen nem egy szószártyár-típus... :) Mondanom sem kell, szem nem maradt szárazon. :)

Nórinak

18 hónap

Másfél éves Leó! Még egyszer ennyi és mehetne óvodába. (persze nem fog, mert április lesz :) Kedves Olvasók, nézzétek el nekem, hogy elmarad a mindenre kiterjedő összegzés, de 7 rémes éjszaka áll mögöttünk, Leó takonykórságban szenved ugyanis. Szóval csak csapongva áradozom... :) Éjjel azt álmodtam, Leó megszólalt és megkérdezte: Hol vagyunk? :) Valahogy mindketten úgy érezzük Lacival, nem szavakat kell várnunk Leótól, hanem mondatokat... Valamelyik nap ugyanis hallani véltük, hogy kimondja a lámpa szót, amikor azonban kértük, mondja újra, szégyenlősen mosolyogva elfordította a fejét. :) (Csak zárójelben jegyzem meg, anyja fia, aki ismer, tudja miért... :)
...és még mindig a leggyönyörűbb és legaranyosabb, legszelídebb kisfiú nekem. :)
Na ennyi... Amúgy meg mit is írhatnék, ha már Brad Pitt gyerekei is a mi játszónkon csúszdáznak... :)

Nagymamák, Nagypapák...

Szerencsés kisfiú Leó, mert négy nagyszülő kényezteti felváltva. Mikor itt van valamelyik nagyszülő-páros, kicsattan a boldogságtól, produkálja magát, minden új tudományát bemutatja, kápráztat, és persze élvezi a szeretgetésáradatot. :) Az azonban még nehezen megy, hogy melyik nagymama melyik és melyik nagypapa melyik... :) (A mi hibánk, amiért ugyanúgy hívjuk Őket...) A napokban Laci szülei jártak nálunk és láttam Leó szemében a döbbenetet, amikor Nagymama helyett Nagymama jelent meg. :))) Persze Laci Apukáját nem volt nehéz egyértelműen kapcsolnia valamihez, hiszen a múltkor Ő fúrta föl a lámpánkat. Így reggel, mikor Leó kinyitotta a szemét, az első "szava" a "Nagypapa" volt, azaz mutogatós nyelven: "BRRRRRRR" és hozzá mutatta a csavarozós mozdulatot.... :)

Esőnap

Felénk ma egész nap esett. Így kénytelen kelletlen szobafogságra ítéltettünk. A csúszdázás helyett így Leó ma videón nézte, hogyan csúszdázott vasárnap. :) Még így is élvezte... (mikor kikapcsoltam az erzeregyedik lejátszás után, szabályos hisztirohamban tört ki... Szegény.:)

Választékos...

Leó mellett egy non-stop activity-játék kellős közepén érzem magam. :) Nem beszél, csak mutogat és úgy tűnik ezt a képességét lassan tökélyre fejleszti. :))) Lacival mindent megértünk, kivéve, ha valamiért nem akarjuk megérteni. :) Ilyenkor viszont Ő nem keseredik el, hanem mondja azaz mutatja másképp... :)
Tegnap ebédidő környékén elindult az ajtó felé bőszen mutogatva, én úgy tettem, mintha nem érteném, hogy játszótérre akar menni. Aztán mutatta a cipőjét. Én továbbra is értetlenkedtem. Majd mutatta a ruháját. Én nagy szemekkel néztem rá. Ő kicsit türelmetlenül felütötte azt a könyvét, amiben egy csúszda is szerepel és jelentőségteljesen rábökött. Én egy igen, ott a csúszdával hárítottam. Mire Ő kétségbeesetten rohant a ruhásszekrényemhez és ütni kezdte az ajtaját, mondván, "Elég legyen ebből Mami, öltözz!" :)
Mostanában úgy nyerek egy kis szabadidőt, ha Laci meggyújtja Leónak a komód tetején lévő gyertyákat. Ezt van, hogy Leó a komód tetején ácsorogva szemléli. Tegnap, mikor Laci nem tette föl a komódra, Leó elégedetlenkedett és mutogatott fölfelé a komódra. Laci meg úgy tett, mint aki nem érti... Leónak elfogyott a türelme és megrángatta az apja karját, leguggolt, megfogta a cipője talpát, majd felállt és rácsapott a komód tetejére. Ki érti ezt?! :)))
A képen pedig egy kedvencünk, amikor az egyik mutatóujjával megmutatja a másikat. :) Ez annyit jelent, hogy valaki azzal az ujjával bekapcsolt / beindított / felkapcsolt / működésbe hozott valamit.... :)

Friss csokor aranyosság

Leó a napokban elkezdte nézegetni egy micimackó karácsonya könyvecskéjét, így aztán elmeséltem neki, hol lesz a karácsonyfánk, hogyan díszítjük majd föl, úgy emlékszem beszéltem még csengettyűkről, gyertyákról is... Viszont Leó szentül meg van győződve róla, hogy a Kisfa (ami az a nyírfa, amit Laci a ház elé ültetett és azóta szinte családunk kinti tagjának számít... :) lesz a karácsonyfánk.... ???? Hol vétettem a hibát? :))))
Bár sem beszélni sem olvasni nem tud még, "névsorolvasást" tart minden olyan helyzetben, ahol családunk összes tagja képviselteti magát. :) Így körbemutogat mindenkit, az étkezőasztalnál, illetve az esti fürdőzés alkalmával. Ha Apa széke üres, gyakorlatilag nem hajlandó enni... :) Hosszú percekig mutogatja, épp mit csinál(hat) az Apja... :)
Már említettem sokszor, hogy Leó buzgón ölelgeti az ismeretlen gyerekeket a játszón. Tegnap rajtunk kívül még két gyerek volt ott, mindkettő a csúszda mellett, elég közel egymáshoz, viszont elég távol egymástól ahhoz, hogy Leónak igencsak nyújtózkodnia kelljen, ha egyszerre akarja őket megölelni. Megoldotta... :))))

Apa-Apa-Apa!

Laci már olyan régen várta, hogy Leó végre Apázzon is... Na, most megérkezett az Apa. Természetesen kiabálva, követelőzve és csak akkor, ha kedve van hozzá... :) felszólításra semmiképp, soha... :))) (Ma reggel én hallottam egy "Apa gyeje!" kiáltást is. :)

Mászhatnék

Leónak az utóbbi napokban mászhatnéka van. :) Mindenre. :)) Kedvence, hogy egymásra teszi a kisszékeit és fölmászik rájuk, belecsücsül és csavarozik, hisz bizonyos csavarokhoz így a legegyszerűbb hozzáférni. De fölmászik az etetőszékére (bár oda még nem tud egyedül, de elindul), vagy a székekre, ma reggel pedig a komódot szemelte ki... (???) Gyanítom, ennek köze van ahhoz, hogy találtunk egy új játszót, ahol a csúszdára kicsit nehéz fölmásznia, de ha nagyon iparkodik, éppen sikerül... :) Örülök, örülök, de remélem továbbra is óvatos marad. :)

Mint a nagyok...

Úgy éreztem, ideje beszerezni Leónak egy gyerekeknek való kisasztalt, hozzá kis székekkel. Igazából még pocakban volt Leó, mikor a konyha-étkező részt festettük-rendeztük és már akkor kihagytuk neki a helyet. Az volt az álmom, hogy míg én főzök, karnyújtásnyira a gyerekeim rajzolhatnak, festhetnek az asztaluknál... :) Az álom valóra vált, azaz majdnem, ezért vettünk több széket is... :))) Leó ragyogó arccal ujjongva topogott Laci körül, míg folyt az összeszerelés, és amint megkaparintotta a csavarhúzót, azonnal hasznossá tette magát. :) Azóta meg Ő barkácsol az asztalkáján. :)