Matrica

Az elnevezés nagyon találó, Kingától loptam (remélem nem bánod, hogy átvettem). Nálunk ez annyit jelent, hogy Leó megkezdte matrica-korszakát. Eddig árnyékként követett, most fogja a kezem. Akkor is, ha én megyek valahová, de akkor is, ha Ő menne, de egem húz hozzá. Ha a kezem épp tele van, hát az egyik lábamba csimpaszkodva jön mellettem. Kevés, ha együtt játszunk, közben is az ölembe akar ülni, együtt fogjuk meg a fakanalat, a kisautót, együtt vegyük le a polcról a könyvet, stb stb... :) ..és persze a fonákja is kezd megjelenni, néha eltol magától, kibontja magát az ölelésemből, majd miután engedem és lekerül a földre, szélesen mosolyog egyet, majd visszamászik az ölembe. :) Még szerencse, hogy kiköpött tankönyvi az eset, különben most kétségbeesnék és önmarcangolnék, vajon mit rontottam el... :))) Egyébként pedig mindezek ellenére, vagy éppen ezzel együtt, még talán soha ilyen közel nem éreztem magamhoz, ha épp teljes az összhang. mindketten eufóriában úszunk... :) ha meg nem kerek a világ, én tudom, hogy mindjárt jobb lesz, igyekszem úgy tenni, hogy Ő is tudja... :)))

Nem, Nem Nem!

Leó második szava, rögtön a "mama" után a "nem". :) Mi más is lehetett volna... :) Néhány napja kezdte alkalmazni az eldöntendő kérdésekre válaszképpen az erőteljes fejrázást, amit olyan lelkesen űz, hogy néha az igent is jelenti. :) Tegnap pedig jött a "nem" is hozzá. Vegyes érzésekkel fogadtam, mert bár nagyon örülök neki, hogy egyre hatékonyabban kommunikál, de jól tudom, milyen nehéz korszak kezdődik most a 16. hónappal. Kicsit félek, kibírom-e, vagy még inkább, hogy bírok-e majd élő cáfolata lenni a kis lelkében dúló "rossz"-nak, de remélem menni fog. :)

A jövő...

Leó egyre ügyesebben mozog. Biztosan jár, akadályba ütközve szépen emeli a lábát, lépcsőn fölfelé kis segítséggel megy, a lefelé menet még nem megy, viszont a falramászásban meglepően ügyes volt (némi nagyapai háttérmunkával...:) Kicsit megborzongok, ha arra gondolok, hogy ez a jövő, én a játszótér széléről remegve figyelem majd, ahogyan akrobatamutatványokkal kápráztatja a lányokat... :)

Mininyaralás

A héten Dunaalmáson nyaraltunk néhány napot a kis "VV-vel" :) és szüleivel. Az idő nem mindig volt kegyes hozzánk, volt némi eső, kimaradtak a medencés programok, de mégis nagon jó volt egy kicsit máshol lenni, ráadásul remek társasággal... :))) Olyan jó volt látni együtt a gyerekeket. Az együttjátszás jelenleg még kimerül az egymás üldözésében, ha épp valamelyikük meglóg a mindkettejük által egyszerre kiszemelt játékkal. :) De elég jól összebarátkoztak, Virág még puszit adni is hajlandó volt Leónak, már ha Leó engedte volna... :)

Leó a hős

Úgy érzem, nem hagyhatom szó nélkül a hétvégi keresztelő háttértörténéseit és persze Leó hősiességét! :) Nos, sajnos nem sikerült eredeti elképzelésünket megvalósítani, miszerint itt Budapesten egy sokbarátos, nagycsaládos nagyszabású keresztelő-ünneplés megvalósítása. Helyette Pécs városában szűk családi körben, de kedvenc lelkészünk által "keresztelődött" Leó fiú. Péntek délután utaztunk, az út két és fél óra, Leó kivételes nyugalommal és derűvel viselte, bár egész álló nap nem aludt egy szemhunyásnyit sem. Ennek ellenére, még a hosszúranyúlt este is remek hangulatban volt, képünk 9 óra után készült, de Ő még javában rollerezett, azaz rollereztette magát... :) Szombaton példásan viselkedett az étteremben, csak az etetőszéket szedte szét, vasárnap a visszaúton pedig szintén kisangyal volt. Élvezte az új környezetet, főleg Bendegúz társaságát, a nagyszülők kényeztetését. De azt is jó volt látni, hogy mennyire örült, mikor tegnap hazaértünk. :) Percekig keringett mosolyogva a lakásban, egyik kezében a régnemlátott pandával, másikban az oroszlánnal... :)

Ujvári Leó

"...annak örüljetek, hogy nevetek föl van írva a mennyben." Lassan két éve, hogy a szülinapomon tudomást szerezhettünk Leó jöveteléről. Aznap pedig ellátogattunk a Deák térre istentiszteletre, ahol ez az ige volt az igehirdetés témája. Szombaton pedig ugyanezt az igét hallhattuk Leó keresztelőjén.
Drága Leó! A név, amit választottunk számodra, már eddig is sok helyen szerepelt, bízunk benne, hogy ezután is bekerül majd ide-oda... :) De ami egészen biztos, hogy számon vagy tartva az Úristen mennyei névsorában is. Még olyan pici vagy, de máris olyan emberi volt, ahogy teli torokból tiltakoztál a keresztvíz ellen. Még jó, hogy ez az ajándék egy olyan áldás, ami akkor is a fejünkre száll, ha nem teszünk érte vagy épp teszünk ellene. Hasonló ahhoz a szeretethez, ahogyan Apa és én szeretünk Téged.

Hol van Leó? :)

Brümm-brümm autó

Olyan otthonosan mozog a volánnál, pedig életében először próbálja... :) Azt hiszem Leónak nem kell majd hónapokig autósiskolába járnia, hogy "érezze" az autót, már most is érzi. :) Vajon honnan, mikor, hogy tanulta???? :))))

Leó étteremben

Elérkezett a nap, hogy meglátogassunk családilag egy Laci által sokat dícsért vendéglátóipari-egységet. :) Kicsit aggódtam, Leó hogyan fogja bírni az éttermezést, de szabadban voltunk és két szülő párhuzamosan szórakoztatta (amihez később a pincérek is csatlakoztak, míg a szakácsok bentről kuncogtak a műsoron:), így mindenki jól érezte magát. Én meg jó másfél év után újra jártam étteremben. :) Nem hiányzott, de jó volt! Köszönöm Laci, köszönöm Leó! :)))

A 15. hónap

A legnagyobb változás, hogy mostanra Leó saját lábon jön-megy! :) Míg nem tette, olyan hihetetlen volt, hogy egyszer majd kétlábon közlekedik a lakás egyik pontjából a másikba, most meg olyan természetes már, de azért még mindig megmosolyogjuk, ahogyan totyog... Főleg így egyszál pelusban, amiben a nagy melegre való tekintettel van. Lábacskáját még mindig befelé tartja, a balt különösen, az ujjaival még mindig kapaszkodik, bár nyilván sokat javult a helyzet, de azért kíváncsi vagyok, mit fognak mondani az augusztusi kontrollon Budakalászon.
Rengeteget okosodott, ez egyrészt azon látszik, ahogyan kommunikál, mindent megért és mindent el tud mutogatni, amit szeretne... :) (néha ettől olyan érzésem van, mintha beszélne...:) Másrészt pedig azon, ahogy és amivel játszik. Még mindig nagy kedvenc az utánozás: főz, csavaroz, törölget, porszívózik, vasal, fur, vág, öntöz, kanalaz, telefonál. Vicces helyzeteket szül, ahogyan tökéletesen leutánoz egy adott mozdulatot, mégha nem is érti pontosan, hogy mit és miért csinál... Ami pedig új kedvenc, az a KÖNYVEK! Egyszercsak mosolyogva megjelenik egy könyvvel, beleül az ölembe és kéri, hogy meséljem el. A neki tetsző részekhez visszalapoz és lemozogja a történést... :) Ügyesen dobálja már a formákat is a megfelelő helyre, sőt elkezdett tornyot is építeni. Szereti a plüssállatait, megöleli, megsimogatja őket, néha hintáztatja, autón fuvarozza őket... :)
Szavai: Brümm-brümm, vau-vau, hápháp, BUMM (ezt használja minden leesésre, beütésre, becsukásra), Bumbu és persze, hogy Mamm-Mamm-Mamm (ez volnék én...:)
Idegen felnőttekkel nem bizalmaskodik újabban, nem mosolyog fűre-fára, csak aki tetszik neki, ellenben babákra és gyerekekre mindig, minden körülmények között... :)
Ami a régi: a hatalmas akarat, robosztus termet, huncutul fénylő szemek, nyugodt, boldog baba, kivéve ha jön a foga (jelenleg 2 örlő egyszerre ajjajjjaj...). Nagyon szeretjük, nagyon szeret... :)