Hol van Leó? :)

Brümm-brümm autó

Olyan otthonosan mozog a volánnál, pedig életében először próbálja... :) Azt hiszem Leónak nem kell majd hónapokig autósiskolába járnia, hogy "érezze" az autót, már most is érzi. :) Vajon honnan, mikor, hogy tanulta???? :))))

Leó étteremben

Elérkezett a nap, hogy meglátogassunk családilag egy Laci által sokat dícsért vendéglátóipari-egységet. :) Kicsit aggódtam, Leó hogyan fogja bírni az éttermezést, de szabadban voltunk és két szülő párhuzamosan szórakoztatta (amihez később a pincérek is csatlakoztak, míg a szakácsok bentről kuncogtak a műsoron:), így mindenki jól érezte magát. Én meg jó másfél év után újra jártam étteremben. :) Nem hiányzott, de jó volt! Köszönöm Laci, köszönöm Leó! :)))

A 15. hónap

A legnagyobb változás, hogy mostanra Leó saját lábon jön-megy! :) Míg nem tette, olyan hihetetlen volt, hogy egyszer majd kétlábon közlekedik a lakás egyik pontjából a másikba, most meg olyan természetes már, de azért még mindig megmosolyogjuk, ahogyan totyog... Főleg így egyszál pelusban, amiben a nagy melegre való tekintettel van. Lábacskáját még mindig befelé tartja, a balt különösen, az ujjaival még mindig kapaszkodik, bár nyilván sokat javult a helyzet, de azért kíváncsi vagyok, mit fognak mondani az augusztusi kontrollon Budakalászon.
Rengeteget okosodott, ez egyrészt azon látszik, ahogyan kommunikál, mindent megért és mindent el tud mutogatni, amit szeretne... :) (néha ettől olyan érzésem van, mintha beszélne...:) Másrészt pedig azon, ahogy és amivel játszik. Még mindig nagy kedvenc az utánozás: főz, csavaroz, törölget, porszívózik, vasal, fur, vág, öntöz, kanalaz, telefonál. Vicces helyzeteket szül, ahogyan tökéletesen leutánoz egy adott mozdulatot, mégha nem is érti pontosan, hogy mit és miért csinál... Ami pedig új kedvenc, az a KÖNYVEK! Egyszercsak mosolyogva megjelenik egy könyvvel, beleül az ölembe és kéri, hogy meséljem el. A neki tetsző részekhez visszalapoz és lemozogja a történést... :) Ügyesen dobálja már a formákat is a megfelelő helyre, sőt elkezdett tornyot is építeni. Szereti a plüssállatait, megöleli, megsimogatja őket, néha hintáztatja, autón fuvarozza őket... :)
Szavai: Brümm-brümm, vau-vau, hápháp, BUMM (ezt használja minden leesésre, beütésre, becsukásra), Bumbu és persze, hogy Mamm-Mamm-Mamm (ez volnék én...:)
Idegen felnőttekkel nem bizalmaskodik újabban, nem mosolyog fűre-fára, csak aki tetszik neki, ellenben babákra és gyerekekre mindig, minden körülmények között... :)
Ami a régi: a hatalmas akarat, robosztus termet, huncutul fénylő szemek, nyugodt, boldog baba, kivéve ha jön a foga (jelenleg 2 örlő egyszerre ajjajjjaj...). Nagyon szeretjük, nagyon szeret... :)

(Nagy)Mama-napok :)

Újabban kicsit el vagyok anyátlanodva, így a héten három napra meglátogatott minket Anyukám. :) Olyan nagyon jó volt! Mert hála a nagy melegnek, le tudtam beszélni róla, hogy egész nap tüsténkedjen (bár sikerült így is kivasalnia, meg virágot átültetnie meg ebédetfőznie meg...:) de így most volt bőven alkalma ücsörögni Leóval a kanapén, aminek én is örültem, Leóról nem is beszélve. Köszönöm Mama!!!!! :)

'Chill out'

"Hol van már a Mojitóm?!" :)

Bumbu!

Bumbu... :) Még soha nem hallottam ennyire kedves nevet. :) Leó így hívja a pandáját. Ha megkérdezem, szereti-e, odaszorítja az arcához és hozzábújik. :) Ha leesik, megsimogatja a fejét. (Azért ledobja néha és kiált: Bumm! :)) Persze a mama is elhangzik néha, de az ritkábban, inkább csak akkor, ha baj van, félig sírva Mamma-mammama! Ohhh jaj... :))) (Ha sikerül lekapnom egyszer pandával, azonnal töltöm is föl a képet... :)

Hajóval a játszóra :)

Írtam már, milyen remek helyen lakunk? :) A nagy melegben minden nap a Dunához megyünk sétálni, ott egy picit hűvösebb van, meg aztán tele a part érdekességekkel, mint kicsi és nagy hajók, kacsák, kutyák, repülők, vonat, és persze remek játszótér is homokkal! (Bár mostanában Leó ahogy leérünk, azonnal leül a porba és bőszen lapátolja a kavicsokat...) De tegnap Apa és Fia épp elkapott egy menetrendszerinti hajójáratot és egy megállónyit utaztak is vele (kb. 700m-nyit), épp a játszótérig. :) Leó első párperces hajóútján még nem a hullámzó vizet, vagy a madarakat csodálta, hanem a hajókabin ajtajában fölfedezett ELZETT-kulcstól nem volt hajlandó elszakadni... :)

Leó a játszón

Olyan büszke és boldog vagyok magamban, amikor nézem Leót, ahogyan a játszótéren a többi gyerek mellett fölfedezi ezt a számára új világot. Olyan jó azt látni, hogy teljes belső biztonsággal, őszinte (naív) örömmel közelít a többi gyerekhez, bátran kipróbál minden játékot, elkéri a másik lapátját, vagy ha tőle kérik, Ő adja... Vicces, mikor a nagyobbacska gyerekek Őt is hasonló korúnak nézik és szóbaelegyednek vele, azaz csak elegyednének mert Leó még nem válaszol... :) Meg az is vicces, hogy szintén a méretei miatt, kicsit tartanak Tőle. A minap egy kicsi házikóban barátkozott egy kislánnyal, akihez be is ment, mire a bent lévő 2 évesnek tűnő kisfiú azonnal felpattant a benti egyetlen székről (átadva ülőhelyét Leónak) és a falhoz simulva oldalgott kifelé, mivel egyszerre csak két ember fért be a házikóba... :) Hosszasan győzködtem a kisfiút, hogy üljön vissza nyugodtan, Leó úgyis a kislányért jött, nem leülni... :))) és mindig kinézi a legszebb kislányt... :)

Pápá göndör fürtöcskék!

Reggel történt, hogy Laci újra bekapcsolta a hajnyírót, hogy szokja Leó a hangját, hogy egyszer majd le tudjuk vágni vele a haját. Egy hirtelen ötlettől vezérelve, mondtam, tartsa oda a saját fejéhez, és tegyen úgy, mint akinek most aztán hejdenagyonjó! Így tett, mire Leó kíváncsian és mosolyogva kémlelt, majd engedte, hogy brümmögjünk vele a feje körül és hát az eredmény a képen látható... :) Kopasz. A gyönyörű, szívemnek oly kedves szőke göndör tincsek lehullottak. Meg kell hogy állapítsam, ha eddig nem látszott volna, nagyon-nagyon fiús ez a fiú! :) Meg azt is, hogy a haja ezeddig finomította a vonásait, így viszont most nagyon-nagyon csibész, nincs kegyelem! :)