Leó a játszón

Olyan büszke és boldog vagyok magamban, amikor nézem Leót, ahogyan a játszótéren a többi gyerek mellett fölfedezi ezt a számára új világot. Olyan jó azt látni, hogy teljes belső biztonsággal, őszinte (naív) örömmel közelít a többi gyerekhez, bátran kipróbál minden játékot, elkéri a másik lapátját, vagy ha tőle kérik, Ő adja... Vicces, mikor a nagyobbacska gyerekek Őt is hasonló korúnak nézik és szóbaelegyednek vele, azaz csak elegyednének mert Leó még nem válaszol... :) Meg az is vicces, hogy szintén a méretei miatt, kicsit tartanak Tőle. A minap egy kicsi házikóban barátkozott egy kislánnyal, akihez be is ment, mire a bent lévő 2 évesnek tűnő kisfiú azonnal felpattant a benti egyetlen székről (átadva ülőhelyét Leónak) és a falhoz simulva oldalgott kifelé, mivel egyszerre csak két ember fért be a házikóba... :) Hosszasan győzködtem a kisfiút, hogy üljön vissza nyugodtan, Leó úgyis a kislányért jött, nem leülni... :))) és mindig kinézi a legszebb kislányt... :)